Pont ezt akartam írni, megváltás, hogy Linuxon nincs Registry, az mindig is a Windows rákfenéje volt. Utáltam már kezdetektől, amikor a Win95-be behozták. Vagyis volt a Win 3.x-ben is, de ott még inkább egyfajta kártyás adattáras kicsi alkalmazás volt, nem használta semmi, nem hogy a rendszer, minden olvasható .ini fájlokra támaszkodott (ami azóta nyílt, licencmentes TOML-ként szabványosításra is került, és van hozzá egy csomó parser lib). A plain text konfigfájlok egyébként is könnyebben verziókezelhetőek, meg egy egyszerű, akár terminálos text editor-ral is szerkeszthetőek, grep-pel kereshetőek-szűrhetőek, az adott alkalmazásnak kis komplexitással parse-olható, nem kell hozzá kattintgatós, meg áglenyitós GUI regedit, meg adatbázis-motor, stb.. A másik előnye a különálló konfigfájloknak, hogy ha az ember szétcseszi véletlenül az egyiket, akkor csak az az egy szoftver vagy komponens nem fog működni, ami használja, a többi menni fog, a rendszer sem hasal le tőle. Ezzel szemben, ha valaki a Registry-t vágja haza sikeresen, akkor az egész rendszer mehet a süllyesztőbe. A modern windowsok tartanak róla biztonsági másolatot, meg naplózás alapján is vissza tudják görgetni benne az adatbázis-tranzakciókat, de akkor is egy ingatag, bloat rendszer, ami fölöslegesen van megbonyolítva.
Linuxon nincs beragadó eszköz, legrosszabb esetben lehúzza valaki, visszadugja, a rendszer újra osztja a /dev/ azonosítót, meg újratölti hozzá a kernelmodult. Nincs pucolgatás, meg hülyeséggel kínlódás, speciális szoftver beszerzése, ami olyan problémát old meg, aminek eleve léteznie se kéne. Ugyanez vírusokkal, vírusirtóval, egyéb speciális cleaner-maintenance programmal, stb.. Nem kicsit gondtalanabb az élet. Vagyis lehetnek helyette más gondok, mert tökéletes rendszer nincs, nem lesz, soha nem is volt, de az ember mégis minimalizálja ezeket a szívásokat, nem teszi ki mindegyiknek magát, ha nem muszáj.