Ez nem mindig van így. Valóban van disztró, ami visszatartja a verziókat, és emiatt el vannak avulva verzióügyileg a csomagjai, de nyilván nem kötelező ilyet használni, fel lehet tenni olyat is, amiben meg a legújabb, vagy szinte a legújabb csomagok vannak. Linuxon épp úgy felrakhatsz, használhatsz portable alkamazásokat, néhány nekem is van, ilyen máshonnan beszerezhetetlen .deb és tar.gz terjesztésekből kibontott tartalom, meg Appimage (ez is teljesen portable, saját magában fut, nem kell extrákat telepíteni hozzá), stb.. Nyilván ez felelősséggel jár, mert ezeket a csomagkezelő nem fogja frissíteni, így a te dolgod, hogy erről gondoskodj, ezért nagyon normiknak nem szokták ajánlani, de ha valaki tudja mit csinál, simán járható út.
Windowson neked tűnik egyszerűbbnek a random weboldalról random szemét feltelepítése, mert azt szoktad meg, de jól írják itt előttem, hogy az egységsugarú felhasználó, aki ezzel él, az csak káoszt teremt vele a rendszeren, vagy szétfertőzi azt, meg sokszor lustaságból az adott szoftverből túl elavult verziókat használ. Van persze Windowsra is csomagkezelő, Ninite, Chocolately, winget, stb., de ezek nagyon utángondolások. Egyedül Win8-10-től kezdve a Windows/MS Store olyan, ami ezt meg tudja oldani, de ott meg nincs meg minden alkalmazás, mert a MS nem enged be mindent, meg sok fejlesztőnek nincs bizadalma az MS-ban, hogy a szoftverét betegye a Store-ba, meg hivatalos procedúrával szopassák, így inkább kihagyja, terjeszti a szoftverét Store-on kívül.
Továbbá ha a portable programokat magad menedzseled az lényegesen nagyobb munka, mintha egy csomagkezelő csinálja meg helyetted, egy lépésben. Nem neked kell weboldalakon meg az adott szoftver Update menüjében nyomozgatni, hogy van-e új verzió, vagy van, vagy nincs, de akkor meg az idődet pocsékoltad, és ezt minden alkalmazásnál eljátszani, ami épp nem szól az update-nél, vagy nem automatizálja. Egy normális csomagkezelő ezt megoldja helyetted egyetlen lépésben, azért az nagy időspórolás. Plusz ha pl. több szoftvert is fel akarsz tenni, akkor csak egy sor a terminálban, sudo csomagkezelő install csomagnév1 csomagnév2 bla-bla stb és egy füstre csinálja meg, ezt a sebességet nem fogod hozni, ha te szedegeted a cuccot külön weboldalakról.
A másik, amit a csomagkezelő a Windowshoz képest nagyon jól csinál, az a függőségkezelés. Windowson nem egyszer van olyan, hogy telepítenél egy programot, de behányja, hogy neki valamilyen újabb .NET keretrendszer, vagy DirectX redist vagy MSVC++ runtime, vagy valami más .dll szutyok kell, ami nincs fent a gépen, és a szoftver terjesztője meg nem gondolt rá, hogy a te gépeden nem lesz fent, ezeket is halászgathatod külön. Ezzel szemben a csomagkezelő Linuxon a függőségekről is gondoskodik neked, amik ráadásul egységesítve is vannak verzióra. Mert az való igaz, hogy eltérő alkalmazások más libet használnak, pl. egyik Gtk3-as, másik Gtk4-es, de amik pl. Gtk3-asat használnak, azok alá a Gtk3-at egyetlen, azonos verziós csomag fogja adni a függőségét, nem eltérő verziók, tehát nem az lesz, hogy az egyik program Gtk 3.15-őt, a másik 3.24-et akarna. Ha ez frissül Gtk 3.25-re, akkor ehhez minden alkalmazás fel lesz készítve a tárolóban egységesen. Ezzel szemben Windowson az van, hogy random programok, random setup.exe-i behánynak a C:\Windows\system32\-be mindenféle .dll verziót, ha azonos a fájlnév, akkor akár a régit kérdés nélkül felülcsapva, kihúzva más szoftverek alól a szőnyeget. Hidd el, ebben nem csak a Windows, de az egész windowsos ökoszisztéma, meg fejlesztői közösség el van maradva szemléletügyileg pár évtizeddel.