Ez nem jogalkotás, hanem bírósági jogértelmezés, jogalkalmazás. Az alkalmazott jog pedig már most is egységes, a kérdés az, hogy melyik tagállamnak van elég tökös állampolgára, hogy pereljen. A helyzet olyan, mintha te feljelentenéd valamiért a szomszédod, és arról döntene a bíróság a meglevő jogszabályok alapján. Attól még egy másik hasonló ügyben, amikor valaki más jelent fel hasonló dologért valaki mást, az csak egy érv a bírósági ügyben, hogy hasonló ügyben máskor hogy értelmezte egy másik bíró a jogszabályt. Nyilván olyan egységesítő hatása van, hogy ha lesz egy döntés, akkor egy épelméjű kormány elébe megy az eljárás(ok)nak, és nem várja meg, míg beperelik, ami blamázs (ha már elfogadott, hogy valami emberi jog, akkor nem szokás civilizált úriembernek tekinteni azt, aki azt megsérti), másrészt pénz (nem feltétlenül tetszik az adófizetőnek, ha pereskedésre szórják el a pénzét, viszont egy elég hülye adófizetőt meg át lehet vágni a palánkon némi brüsszelezéssel, szóval az a kérdés, hogy az illetékes kormány spórolni akar-e, vagy az állampolgárait hülyének nézve megvezetni).
Ahhoz, hogy egyértelműbb közös szabályozás legyen kell egy képviselő (valamelyik állam delegáltja) akit eléggé érdekel a téma, hogy felvesse (és a frakciója is úgy gondolja, hogy van esély keresztülverni), és utána a leghülyébb tagállam is megvétózhatja, ha éppen akar egy szívességet tenni a p̵e̵d̵o̵f̵i̵l̵j̵a̵i̵n̵a̵k̵ papjainak. (Az én véleményem szerint ez a vétózás a többség és kiemelt többség (50 % +1 képviselő, illetve 2/3 + 1 képviselő) helyett butaság volt az elején, de az EU jelentős részét 4-5 úriemberre tervezték, nem a jelenlegi méretekre. Azt is vagy-vagy alapúvá kellett volna tenni a bővítésekkor, hogy vagy szavazol, vagy kapsz kohéziós támogatást, együtt nem megy. Kevesebb gond lett volna a görögökkel, olaszokkal, meg lengyelekkel és velünk.)