De tudom. Csak azt felejtettem el, hogy ez egyeseknek mekkora érv. Nekem meg pl. pont a legnagyobb ellenérv. Volt is pár éve egy másik fórumon egy emberke, nagy Mint Cinnamon fetisiszta volt, sose értette, hogy miért használ valaki WM-et, meg Arch-ot, mikor egy Mint Cinnamont 2 perc feltenni és minden benne van. Próbáltam neki elmagyarázni ha telepítenék is Mint-et, ott is azzal kezdeném, hogy eltávolítom belőle az összes szemetet, meg felteszek saját WM-et, mert nincs szükségem a beépített szutykokra, nem bírta megérteni. Próbált érvelni, hogy milyen jó, szép nagy színes ikonok, jó panel, jó alkalmazásindító menü, hiába magyaráztam, hogy ezeknek egyikére se kattintanék, mert közvetlenül, billentyűkombinációkkal indítom, ami kell (nagyon ritkán meg fuzzy find alapú launcher alkalmazással, dmenu, rofi, wofi, fzf-alapú script közül valamelyik).
Ez a komplett DE ökoszisztéma azoknak jó, akik kezdők, mert nem tudnak még egyes alkalmazástípusokra alternatívákat, és nem kell azzal kezdeniük a linuxos pályafutásukat, hogy keresgélnek, hanem minden alájuk van tolva. Ahogy viszont az ember hosszabb ideje linuxozik, kialakul egyfajta preferenciapalettája, hogy milyen programokból mik kellenek neki, és úgyis felteszi azokat, nem keresgél, nem a beépített megoldásokat használja. Pont itt buknak a grafikus csomagkezelő, Store alkalmazások is, Synaptic, Gnome Software Center, Octopi, stb., hiszen, aki kezdő, nem nagyon keresgél, aki meg haladó, az terminálba vereti a CLI csomagkezelővel befelé a megszokott csomagneveket (apt install, dnf install, pacman -S, stb.). Ez is olyan, mint a pótkerék a biciklire, hogy csak egy ideig kell.
Pont ezt utáltam a Windowsban is, sok beépített, használhatatlan szutyok, IE/Edge/Edgium, Notepad, Write, Paint, Moviemaker (régebben), Windows Media Player, Windows Explorer, Outlook/Express, stb., mindnél van jobb megoldás, még FOSS címke alatt is. Ezeket tényleg csak ilyen ECDL Mancika szintű felhasználók használják, akik nem tudják, hogy fel lehet tenni mást. Így én már a windowsos korszakomban is lecseréltem kb. mindent, és Linuxon is adta ez magát, a nagyon kezdeti KDE4-es időket leszámítva, az első pár hónapban. A legjobban azt utálom, hogy ultrafelesleges dolgokat is tesznek disztrókba vagy DE-kbe, pl. Avahi browser, azt is minek, meg CD/DVD író, szkennelő alkalmazás, mikor a legtöbb user nem is használ már ilyeneket. Windowsba is nyomják bele a reklámokat, telemetriát, One Drive, Candy Crush, egyéb kreténség, ki a ráknak kell az? A legjobban OEM gyártók voltak ebben a műfajban eleresztve, a legtöbb brand géppel előtelepítve jött egy csomó szemét, MS Office és antivírus demo/trial, 10 kiló adware, spyware, hátha kell valakinek.
Lefogadom te sem a beépített megoldásokat használod min. 90%-ban. Megvan az évek óta kialakult (és folyamatosan változó) preferenciád, hogy mi a kedvenc fájlkezelő, text editor, böngésző, stb., amire esküdsz, megszoktál, legjobban kézre áll, és automatikusan felteszed azokat, függetlenül attól, hogy épp milyen disztró vagy DE elé ülsz. Ráadásul én pont emiatt nem csinálok a rendszereimről sem mentést, vagyis hagyományosan nem szoktam rá. Nekem egy fél-egy éves rendszer visszaállítása a backup-ból sokáig használhatatlan volt, mert annyi idő alatt megváltoztak a beállításaim, preferenciáim. Talán 2-3 éve működne, de most meg a rendszereim annyira minimálisak, config fájlok eltéve, hogy nincs mit menteni egy komplett rendszeren.