Nem, én nem a csatlakozó sávszélességére írtam. Random I/O-nál már procierő is kell, mert ugye fel kell dolgozni a kapott adatokat. Ilyenkor a proci fog korlátozni, nem a PCIe 3 vs 4. Ez nem csak NVMe-nél van így, hanem SATA-n is, régi C2D-ós gépek pl. ugyanarról az SSD-ről lassabban bootolnak, töltenek, mert nem bírják kihajtani. Nem a SATA2 vs. 3 miatt, az csak szekvenciálisan fontos.
Nem azt mondom, hogy nem lehet NVMe-t betenni, de egy régi gépnél fel kell készülni, hogy bottleneck lesz, nem fogja kifutni magát, nem szabad túl szenzációs teljesítményre számítani, mert könnyen csalódás lesz a vége. Pedig én teljesen NVMe párti vagyok, sokkal modernebb interface, nem kell külön TRIM-ezéssel meg AHCI/RAID móddal vergődni, ki lehet hagyni egy köztes (SATA) vezérlőt a folyamatból (emiatt olcsóbb is, mert így a drive vezérlője közvetlenül tud a processzorba integrált, azzal ingyen jövő PCIe vezérlővel beszélgetni), meg pl. NVMe 3.0-ás protokolltól kezdve egy SSD tudja a rendszer RAM-ot is DRAM cache-nek használni. Szóval jó cucc az NVMe, ha lehet én is azt preferálom, de a SATA-nak sem vagyok ellene, ha van úgyis hozzá vezérlő, szabad port, olcsóbban kijön, sebességben az is elég, vagy úgyis régi gépbe lesz.
Más részről a SATA-nak is megvan az előnye. Régebbi lapok, legacy OS-t tudnak róla bootolni, amik meg pl. NVMe-ről bootolhatatlanok (pl. XP), meg a SATA SSD-knek az ATA password-özése kulturáltabb, mint az NVMe-k sedutil-os meg TPM-es gányolós megoldása. Plusz a SATA még mindig olcsóbb drive szintjén, illetve könnyebben, olcsóbb adapterekkel használható USB-ről is. Illetve a SATA nem igényel annyi PCI sávot, ami szintén szűkös lehet egyes esetekben, ha másnak meg kell hagyni a PCI sávokat. Nem fekete-fehér téma, egyéni preferencia függvénye.