Hernádit és Gálvölgyit láttam színházban (igaz, már a rendszerváltás után), és jók voltak.
Nem értek egyet. Menj el párszor komoly színházba, és akkor rájössz, hogy a Hernádi meg Gálvölgyi szintű ripacskodás a színház és a színészet leköpése. A szememben pont az a kommunizmus egyik nagyon nagy bűne, hogy a fentiek által produkált gyalázatot politikai okokból megtették jónak, sőt, elérendő szintnek. Így lett semmivé a háború előtt még simán európai értelemben színvonalas pesti színházvilág. Meg szépirodalom. Meg.... Meg.... Sajnos ezt a magyar kultúra az én életemben már nem fogja kiheverni, lehet már azután se.