A hit sosem akart úgy tudomány lenni, ahogy te érted. Úgy látom akárhányszor írom le nem megy át, a hit nem közelíthető meg a mai tudomány módszereivel.
A poligráfnak semmi köze a hazugsághoz, ami egyébként nem is érzelem amiről beszéltünk, hanem annak egy testre gyakorolt hatását mér úgy hogy gyakorlással átverhető. Ennek az oka egyszerű, a szellem az úr a testben. Tréningekkel egészen elképesztő dolgokra lehet rávenni a testet.
Szóval fordítva ülsz a lovon, és varázslós kirohanásod arra utal, hogy nem vagy képes uralni az érzelmeid. A buddhizmusban se varázsló, se humbug nincs, ellenben vannak gyakorlatok, amik működnek. Ha gondolod ajánlok párat, hogy szét tudj nézni a másik oldalon is.
Hipotézis -> ellenőrzés van a hitben is, csak ott úgy nézni, hogy tan -> alkalmazás -> tapasztalás -> finomítás.
Definiálnád nekem a kultúrát? A hit a kultúra része? A kultúra befolyásolja a te boldogságod? Van olyan kulturális gyakorlat, amit akkor végzel amikor egy zavaró gondolat gyötör?