Egy adott időpillanatban vagy munkaképes vagy nem. Ez eléggé "Fekete és fehér. Igen és nem."
Még ez se igen vagy nem, lásd a megváltozott munkaképesség egy százalékos skála és ott is van olyan, hogy milyen típusú munkakörre mennyire alkalmas az ember. Továbbá lásd részmunkaidő, idénymunka és társai; a nyugdíjba vonulás se azt jelenti, hogy munkaképtelen lesz az illető.
Ezt Te állítod. Én azt állítottam, hogy az alapjövedelem nem oldja meg az elvárást amit *TE* támasztottál: név szerint, hogy ne fagyjanak halálra az emberek.
Nem, te azt állítottad, hogy - idézem szó szerint újra, mert elfejtetted idézni: "pl alapjövelem mellett is lesz olyan ember aki azt nem lakhatásra fogja költeni és megfagy".
Mert lesz olyan aki halálra fagy: magyarul az elvárásod nem teljesül.
Értem, tehát ameddig bármekkora tömegből van olyan valaki, aki a segítség ellenére is halálra fagy, addig nincs értelme a többieknek segíteni abban, hogy ne fagyjanak halálra? Vagy hogy gondolod ezt? Nézd, én értem, hogy a te világod egy fekete-fehér, igen-nem világ (lásd fentebb többször is), de szerintem próbáld átgondolni úgy az egészet, hogy a világ nem fekete-fehér, mindenhol mindig többnyire nem kvantálható skálák vannak, amik alapján nem lehet egyszerűen egy darab tőmondattal lefedni a világ működését. Ha pedig diszkrepancia van a fekete-fehér világképed és a több dimenziós skálával lefedhető világ működése között, akkor nem biztos, hogy az a legjobb megoldás, ha a világképedet hagyod változatlanul és a világot próbálod hozzáhajlítani, mert egyre kevésbé fogod érteni a dolgok működését...