Igen. Dolgoztam több becsődölt kiskereskedelmi cégben/nek. Álltam kasszában, de voltam beszállító is.
Az alábbi a legtöbb magyar kisker cégnek a problémája:
a, Nincs tőkéje.
b, Nincs motivációja, kockázatvállalási képessége a nagyra növéshez.
c, Rendkívül rossz a visszaforgatási arány.
d, Nem akarnak dolgozni.
Kicsit részletesebben:
Igen gyakori, hogy megfelelő háttér nélkül indulnak és fordítva ülnek a lovon. Pl. a túlméretezett, drága üzlethelyiség erőltetése. emiatt már az indulásnál belekényszerítik magukat egy vesztett helyzetbe.
Lokálisan gondolkodnak, és a legtöbbször beszállítói lánc kevés tagból áll és abból is a legkényelmesebbeket választják. Pl. a filléres kínai termékeket áruló üzletek 3-4 impex látja el, Sokszor a cél csak annyi, hogy a tulaj megéljen belőle.
A bevétel jelentős hányada szükségtelen dolgokra megy el. Pl. facebook és seo kampányokra csak ne kelljen felállni a székből, felesleges alkalmazottra, a legkényelmesebb beszállítókra.
Az utolsó pont a legsúlyosabb. Majd minden kiskereskedelmi cégnél találkoztam, minimálbéres alkalmazottal aki 12 órában ül és viszi a boltot, szükségtelenül alkalmazott rokonnal, főnökkel aki kocsira, lakásra költi a bevételt és a napi munkavégzése nem haladja meg a 2 órát.
Ezek mind egy olyan mátrixot eredményeznek, aminek a közepén az van, hogy az egész tevékenység mindenkinek csak nyűg, ezért a legkisebb erőfeszítéssel akarnak a legtöbbet kaszálni. Egyik esetben, ott adtam fel a dolgot, mikor netkávézóban melóztam. A tulaj rendszeresen hozott 4-5 doboz csokit a Metroból, mikor ő ült benn a pultban. Mondtam neki, hogy adjuk olcsóbban a csokit mint a boltban. Bementünk a környékbeli árak alá, fogyott is mint a rossznyavaja, majd 3 hét után közölte, hogy nem fog kijárkálni állandóan csokiért és visszaemelte az árat. Csak azt felejtette el, hogy addig a kölykök az utolsó fillérjüket is nálunk hagyták, így meg hazavitték a megmaradt pénzt.