A szankciók nagystratégia szinten semmilyen eredményt nem hoztak - az orosz háttérgazdaság nem omlott össze, a fegyvergyártás nem állt le, a 2.1%-os gdp esés okoz operatív szinten nehézségeket, de ebből rendszerszintű összemlás nem várható.
Mi áll a sepernyő másik oldalán? Az Azovi-tenger orosz beltenger lett, a Krím felé orosz ellenőrzésű korridor nyílt, és úgy számolnak, előbb-utóbb a kezükbe kerül a Donyec forrástól a torkolatig.
Érthető, hogy az USA miért akarja mindezt megakadályozni, és ez ellen hajlandó harcolni az utolsó ukránig, hiszen ők akarják ellenőrizni ezeket a területeket, és nyilván az ukrán olaj, földgáz, termőföld is az olcsó munkerő is kell nekik.
Mondanám, hogy röhejes, ahogy leöntik ezzel az erkölcsi szóssztal (eleve a nyugat és az erkölcs egy mondatban való szereplése is röhejes), de nagyon nem az, mert a tömegember szemében jogossá teszi a háború elhúzását, ami a létező legrosszabb forgatókönyv.
Le akarjuk győzni az oroszokat? Adjunk annyi fegyvert az ukránoknak, amennyivel megtehetik. Tankokat ezres, repülőgépekrt százas, zsoldosokat százezres nagyságrendben. Vagy befejezzük be a támogatást, rajzoljuk újra a térképet, mint anno Magyarországét és kössünk új dealt a ruszkikkal.
30-40 repülőgép meg százötven tank azonban csak annyira jó, hogy a hadigyárak maximalizálják a profitot, Ukrajna pedig elpusztul.