A felhasználási feltételek elolvasása sem, és különösen egy jogi szöveg megértése nem feltétele a szabványos internetes protokollok használatának.
Vagy egyszerűbben: a internetes böngészés nem úgy működik, hogy minden egyes oldalon először elolvasgatod a felhasználási feltételeket. Ahogy az utcán sétálva a sarki üzlet kirakatának bámulása sem úgy működik, hogy először elolvasgatod a kirakatnézés felhasználási feltételeit.
Pláne, hogy a lehető legritkább esetben egyezik a felhasználó által beszélt és értett nyelv (felhasználási feltételek megértéséhez szükséges szinten) azzal, amilyen nyelven ki van írva. Azaz pl. noha annyira talán értek lengyelül, hogy a videólejátszó alján megtalálom a play gombot, de ebből nem következik, hogy a lengyel nyelven kirakott felhasználói feltételeket meg is értsem.
És rossz duma az is, hogy dehát erre találták ki a mindenféle popup szarságokat, mert ott először le kell okézni mindenféle szarságokat: az a gond, hogy az nem szerves része a szabványos protokollnak, hanem egy utólag ráhekkelt szar, amit ha az én böngészőm nem, vagy nem úgy implementál, akkor az ott nem lesz (lásd JS-nélküli vagy régi, buta JS-est beszélő browserek), tehát nem lehet azt mondani, hogy "de biztos rá kellett kattintanod". A szerény véleményem továbbá, hogy a "rá kellett kattintanod" nem elegendő érv a "tehát el is fogadtad" gondolathoz. Még ha rá is kell kattintanod, és rá is kattintottál, az sajnos nem bizonyítja, hogy meg is értetted. Márpedig ha nem értetted meg (lásd fentebb, nem is biztos, hogy beszéled azt a nyelvet megfelelő szinten), nyilván nem beszélhetünk elfogadott szerződéses feltételekről.
Egyszóval: a browserek által használt szabványos protokollok nem teszik lehetővé az ilyen típusú felhasználási feltételek kierőszakolását böngészgetés közben.
Csakhogy a google nem tette szabadon elérhetővé
Nem-e? Válaszol a HTTP GET-re a szerver rögtön, vagy inkább jelszót kér?
Csak azért, mert nyitva van egy ajtó, még nem mehetsz be és hozhatod el a lapostévét
Ez nem jó példa, a lapostévé példánya az elhozásakor ugyanis megszűnik a továbbiakban ott maradni másoknak.
Ezt inkább azzal hasonlítanám, amikor koncertet tartanak, és én a kerítés túloldalán, az utcán állva hallgatom - a bent levőknek pont ugyanannyi marad a koncertből (nem vettem el tőlük semmit). Joga van-e a szolgáltatónak megkérnie, hogy ne használjam a nyilvános szolgáltatást (utca) csak azért, hogy neki ne kelljen más módon megakadályoznia, hogy kintről is lehessen hallani a koncertet? Egyértelműen nem. Megteheti-e, hogy olyan módon szervezi meg a koncertet, hogy eleve ne is lehessen hallani az utcáról? Persze, de ez neki többletkiadást fog jelenteni. Szóval itt is pont ugyanezt gondolom: ha a szolgáltató akarja, akkor lehet jelszóhoz/regisztrációhoz kötni a szolgáltatást, és nem kiszolgálni azt, aki nem regisztrál/adja meg a jelszót. Ez persze neki némi többletkiadást okoz, és ami a legfontosabb neki: a beetés lehetőségétől is elesik. Ezért a szolgáltató inkább szabadon elérhetővé teszi a szolgáltatást (kihallatszik az utcára). És innentől kezdve nem rinyálhat, ha valaki az utcáról hallgatja a koncertet. SZVSZ.