Angliában nem könnyű rendes hitelkártyát kapni, ha az embernek nincs valahonnan jó credit score-ja.
Az első és a második itteni hitelkártyám direkt credit score építésre való. Az egyiknek 250, a másiknak 750 font volt a hitelkerete, és a normális 20% körüli kamathoz képest 35-40% körül vannak. A harmadik hitelkártyám már rendes kártya volt, rendes hitelkerettel, viszont Amex, amit azért elég sok helyen nem fogadnak el.
Szóval a 4. kártyára még volt is indok: több ezres hitelkeretű, mindenhol elfogadott kártyám nem volt addig.
Azóta leginkább balance transfer hitelkártyákkal gyarapodott a gyűjtemény, illetve a 4. kártyának megszűnt a szerződése az Amazonnal pár év után, és onnantól nem adtak cashback-et semmilyen formában, így azt kvázi lecseréltem egy másik kibocsátó kártyájára, akiktől van cashback.
A balance transfer kártyákat a balance transfer visszafizetése után megtartottam, de jellemzően nem használom ezeket.
Vagy ha a régieket nem használod, miért nem szünteted meg?
Hátránnyal nem jár, hogy megtartottam ezeket. Nem számolnak fel költséget, nincs havi- vagy éves- vagy kártyadíj. A fiókban meg elférnek.
Az, hogy vannak hitelkártyáim, az a credit score szempontjából jó. Pl. nézik azt, hogy a hitelkeretednek hány százalékát használod. Ha lenne mondjuk 2 hitelkártyám, akkor ez rendszeresen az 50%-ot jóval meghaladná. Ami negatív. Így, hogy kb. 8-10 kártyám van, a teljes hitelkeret mondjuk a 2 kártyás esetnek a 3 vagy 4-szerese lehet. Így a credit report folyton azt mondja, hogy a hitelkeretem kevesebb, mint 25%-át használom, ami jó, és plusz pontot adnak érte.