Nekem meggyőződésem, hogy egy könyv sosincs kész, csupán egy idő után már nem szerkesztik tovább.
Hajlamosak vagyunk szentírásként kezelni bizonyos szövegeket, én például a Dűnét, az olyan jó, hogy netovább.
Pedig, ha Frank Herbert élne, lehet, hogy legszívesebben átírna benne dolgokat, mert most már máshogy gondolja.
Program és szépirodalom ebből a szempontból egyforma, ahogy mi magunk változunk, tanulunk, érünk, úgy a korábban írt dolgainkban, amikor a szemünk elé kerülnek, akkor meglátjuk benne azokat dolgokat, amiket ma már nem úgy csinálnánk.
Ha pedig más írását kell elemezni, akkor minden ember máshogy olvassa, máshogy tekerne meg egy-egy mondatot, vagyis egy könyvnek végtelen változata lenne.
Érdekes lenne a git historyja egy olyan könyvnek, amit minden olvasó kedvére és kontroll nélkül* átírhat, alakíthat, szerkeszthet.
* vagyis bármit tehet vele, ami még nem öncélú, vandalizmus.