Jó is (jó lenne), szép is. Itt ott azért esik-kel. Nem tökéletes még mindig. Vannak benne nagyon egység sugarú user-re szabott dolgok, amik tök jól vannak kivitelezve. Meg vannak picit furmányos dolgok is benne. Az MX-Linux még mindig a leg kézenfekvőbb rendszer a számomra.
A meghajtó (lemez) titkosítást pl. ez a disztró magyarázza el a legérthetőbben, a telepítőben. Röviden, tömören hogy miért jó ez "neked" (de nem erőlteti default a titkosítást). Aztán a háttérben csinál egy fura LVM-et, amihez az egyszeri user már nem tud hozzászagolni. Bár azt meg nem értem, hogy desktop disztró akar lenni. Akkor miért LVM-ezik, hiszen egy notiban, egy gépben a user-nek van egy nagy lemeze és csókolom.
Mind ezek mellet, dual bootban sem egyszerű telepíteni. Ha egy olyan Win környezet mellé akarnánk feltenni, ahol az /efi/boot számára csak a 100MB-os Win-es partíció van, ott meg fog állni a telepítő. Nem elég neki, nyílván van a telepítő szkripteben egy feltétel az adott partíció méretét illetően.
Innen Advanced módban kell menni, csinálni kell egy legalább 500MB-os efi/boot partíciót (igen, egy lemezen egy másik ilyen partíciót) és azt adni meg neki boot partíciónak. Csak hát ez itt már nem egység sugarú user-t feltételez.
Úgy igen, ha letúrjuk a Windowst és odaadjuk az egész lemezt neki.
Na, mondjuk az MX telepítője is "fúrmányos", ott nagyon könnyen el lehet "toszni" mindent.
Szóval én nézem erről az oldalról is és a másik oldalról is a disztrókat.