Nagyformátum (mattüveges, bebújós) alatt már nem nagyon állít élességet a fotós(*), hanem az autofókusz próbálja meg kitalálni, hogy mire gondolt a költő, hol vannak a szemek, melyikre fókuszáljon, pláne ha több személy vagy állat van a képen. Az arc esetleg fókuszpontot választ, hogy segítsen az automatikának, mert az sokszor nem árt. Ja, és a lényeg, pont ezen a téren várnék előnyt a nem hagyományos fényképezőgépekkel szemben. De ez is olyan, hogy kb. 10 éve elengedtem a témát, inkább megtanultam használni vázamat.
Namost hogy ezen ez most azért van így, mert az eb izgága volt, és kimoccant a fókuszból a lag miatt (és/vagy pech/mázli, attól függ melyik oldalról nézzük), vagy tényleg helyből mellékancsalított azt én meg nem mondom.
Aztán... az 5D mk 30 megapixeles. A Pixel 7 50, amiből 12-re nyomorít. De még a 12 megapixelen is látszik, hogy küzd, mint disznó a jégen, hogy a picike optikán átvergődő fotonokból valami fotóhoz hasonlító dolgot teremtsen. A szar DSLR meg hát... ja, az csinál egy fotót, jónapot kívánok.
Aztán... a telefonról lefolyt kép tele van jpeg hibákkal. It jön képbe a saját teszt, mert a fene se tudja, hogy lehet-e állítani a jpeg minőséget (miért ne lehetne), és a szakújságíró (lol) mit művelt pontosan.
De felőlem lehet attól szar mert rossz helyre fókuszált, a szar az szar marad. Ugyanakkor egy csomó helyre pont jó ez a szar is, pláne úgy, hogy csak megmosom a hajam és indulok is.
*) Igen, műteremben, makró- vagy tárgyfotón esetleg. Szerintem aki a vadonban makrózik, az is inkább lő tíz képet, hátha valamelyiken ott lesz az élesség, ahol kéne.