Ebben nem értünk egyet. Szerintem kezdetben van a butaságból fakadó rossz szóhasználat, utána van ennek elterjedése, majd kialakul, hogy a hülyeséget még védjük is, és így konzerváljuk az ostobaságot.
Ezen felül van az az eset, amikor olyanok poénkodnak, akiknek ehhez megvan a szellemi tartalékuk, pontosan tudják, mit tesznek, majd vannak azok, akik ezt tudattalanul lemásolják, de így már nem poén, csak butaság. Olyanokra gondolok, mint a megszemélyesítések, boltban azt mondja valaki rámutatva a kolbászra, hogy „őt kérem”, vagy a „termeszt” és „tenyészt” felcserélése, vagy például az „egy szónak is száz a vége”, és efféle bakugrások.