Valószínűleg mindenkinek van egy pont, hogy belázad a világra. Nekem talán ez a könyv volt az (1997-es kiadás). A könyv szerzője egyébként egy jó hírű BME tanár volt.
Akkortájt kezdtem el keresni azt az eszközt, amely elvégzi az igényes szövegtördelő nyomdász munkáját és a végeredmény ennél igényesebb lesz. A könyv és ahhoz hasonló kiadvány számomra nem csak karakterek egymásutánját jelentette.
Viszont olvasva néhány fiatalos hozzászólást, úgy néz ki ma már ez is átalakul. Végülis változik a világ és ez nem feltétlenül baj. Előző generáció például mindent kézben szeretett tartani, nekem PDF-ként a tableten elég a könyv, de még ragaszkodok a könyv kinézethez (szerkesztés, oldalszám, esetleg fejléc, lábléc, megjegyzések). A következő generációt már a könyv formátum sem érdekli, folyószövegként is jó az a könyv terjedelmű leírás. Bár az olvasási szokás is eltolódott az információ keresés felé (kulcsszó keresgélés, egy-egy részbe csak beleolvasás), de ez tényleg távolra visz. Lényeg, hogy ezek valahol generációs eltérések is.
Azóta egyébként az MS Word sokat fejlődött, az átlag Word felhasználóra ez sajnos nem igaz. Szerencsére léteznek könyvkiadók, amelyek előszeretettel fogadják LaTeX-ben is a könyv anyagát.
Érdekes egyébként, hogy egy-egy spéci elem kivételével nem szokott érdekelni a kinézete írás közben. Kevés kivételtől eltekintve a nyers TXT írásából már tudom, hogyan fog kinézni lefordítás után a végeredmény. Jól.
A céges dolgoknál a LaTeX kizárt. Egyrészt a leggyakrabban 20 oldal alatti gyorsan összecsapott doksiknál nincs jelentősége. Az igényes formázás is a sokadik szempont, a Word elég jó lett. Másrészt a kolléga eleve csak Word-ben tud hozzáírni vagy átírni egy-egy részt. Hobbi projekteknél viszont szeretem még mindig a LaTeX-et. De mint írtam, főleg a könyvszerűvé formázhatóság miatt. Egyéb helyekre pedig ott a sokkal egyszerűbb jelölőnyelv (ML).