A fajtatenyésztés elméletben működhetne jól is, de gyakorlatban menthetetlen. Olyan erős a küllem igény, hogy a belső tulajdonságok jobb esetben másodlagosak, vagy akár teljesen érdektelenek. Aki kerti díszt akar vegyen szobrot, a kutya egy élőlény aminek célja van, legalább is kéne, hogy legyen. A típustenyésztés mindent ennek a célnak rendel alá, annak nincs értelme, hogy kék őrkutya vagy zöld őrkutya is legyen és kinek mi tetszik. Akkor visszajutunk a mostani fajtatenyésztés alap problémájához. A Laciék "lebegtető" tenyésztési terve, ha túl molosszer pásztort tesznek bele, ha meg nagyon pásztor akkor fordítva, a munkateljesítményre vonatkozik és nem a küllemre.
El kéne már felejteni a nekem tetszik hozzáállást, mert az tiszta ego és önzés, nem pedig a kutya érdeke. Ha jó lesz a hétpróba és ott megfelel egy kutya, akkor az őrszelindek és kész, ha kék, ha zöld, mindegy, nem ez kéne, hogy számítson.
Ez egy kisebbségi házállás, de szerintem meglesz a piaca egy bizonyos intelligencia felett, akinek meg a küllem számít (saját szememmel láttam ilyet) vesz majd például bullmasztifot és villanypásztor rak a tyúkól köré, mert különben a kutyák szétszedik az ólat, hogy kinyírják a tyúkokat és bezárja őket, ha vendég jön, mert életveszélyesek. De legalább tetszenek a tulajnak a kutyák.
Talán egy idő után "ciki" lesz, a szép de beteg és ostoba kutya.