A dolog nyitja abban rejlik, hogy kinek hol húzódik az a határ ami már neki belefér, kényelmes, kompromisszummentes. Neked pl. teljesen máshol, de ez nem jelenti azt hogy a 20 éve létezett VR minősége, kényelme, élménye megegyezik a mostanival, egyszerűen csak a te szemszögedből nézve ugyanúgy nem megfelelő.
Saját példa: a 20 évvel ezelőtti nem felelt meg, a 7 évvel ezelőtti nem felelt meg (Oculus Rift - megvettem, kipróbáltam, eladtam, szóval nem a levegőbe beszélek). A mostani már megfelel. Látom miben lehetne jobb, de ez már az a szint, ami tökéletesen használható, számomra.
Ettől még persze maximálisan igaz az az állítás, hogy nem túl nagy az a réteg akit érdekel, de azért itt sokan ezt nullának, vagy valami egészen nevetségesen kicsinek, elhanyagolhatónak veszik, és ledegradálják. Egy 25 milliárd USD-s piac esetén én azért nem lennék ennyire szigorú. Vélhetően a VR mindig is meg fog maradni rétegterméknek, de rengeteg ilyen van a világban, kezdve a high-end zenerajongóktól a RC modellekig, vagy nem is tudom mit sorolhatnék még ide, de lenne pár ezer hasonló példa még biztosan. Ezek a piacok tök jól elvannak, sokan megélnek belőle, sokan jól szórakoznak vele, mégsem elvárás hogy minden háztartásban jelen legyenek, a VR-nál meg valahogy az, és amikor nem sikerül neki, akkor a kívülállók eldöntik, hogy ez egy nulla, meghalt, kész, vége (főleg ha nekik semmi szükségük rá, és teljesen érdektelen a számukra).
Persze (hogy a példánál maradjunk) egy távirányítós autót sose fognak egy kalap alá venni egy PS5-el, vagy egy Xbox-al, a VR-t meg igen, mert ugyanazt a gaming igényt szolgálja ki (közben meg a fenét ugyanazt...), így egy ilyen vitában eleve örök vesztes lesz.