Itt ket nezet utkozik: van az az allaspont, amit legtobb enterprise kozeg kovet, hogy szenne szabalyozzuk a folyamatot, hogy akarva se lehessen szetkurni. Ezt meg lehet tenni, cserebe a folyamat (es igy az innovacio) lassabb lesz. Nem baj, ok ezzel egyuttelnek, az o intezmenyi celjaiknak ez jobban megfelel.
A linux kernel fejlesztesi modellje elvileg lehetoseget ad a gyorsabb tempora, de ez feltetelezi a “kooperativ” szereplok reszvetelet, akik kepesek atlatni a folyamat egeszet es nem csak lokalisan optimalizalni (jovanazugyazutolsonapon, majd legfeljebb az approver nem alszik ket napig miattunk).
Es hat vitathatlanul nem rossz ez az egesz, a szabalyokat betartva valoszinuleg annyi ido alatt be lehet tolni erdemi valtoztatasokat a kernelbe, hogy anny ido alatt az enterprise vilagban egy sor kod nem irodna, csak valami fogalmatlan PO keresne, hogy melyik koltseghelyre lehetne majd bekonyvelni a leendo fejleszteshez szukseges penzt…