Nem is véletlen, hogy nagyanyám soha nem volt hajlandó sima csapvizet inni. Egész életében teázott vagy borozott, 100 éves születésnapján, - a világból mindenhonnan volt vagy 50 vendég az ünneplésre, és a tömeg miatt az ájulás környékezte, az oxigénhiány elsápasztotta, - a sógornője rémülten szaladgált a lakásban, hogy tegyen valamit, végül egy pohár csapvízzel tért vissza. Mindjárt feléledt az öreglány, ahogy itatni akarták, elküldte a sóhajba, helyette bort kért és azt ivott. Vissza is tért az arcszíne gyorsan.
Egyébként Orbán-imádó volt élete utolsó leheletéig. (16-ban még sajátkezűleg dobta az urnába a szavazatát...) :)
Itt a csapvízről volt szó, én sem iszom, csak ritkán, akkor is külön ozmózis-szűréssel. - De jobban szeretem a piros Theodorát pet palackból. (A többi pet-es pár nap után kinyírja a gyomromat.) Mert a víz íze, illata, állaga meghatározó, - az "oldott" műanyag részecskék sem érdekelnek, - és az sem mindegy, hol, miből palackozzák. (El nem tudnám képzelni, hogy pl. az Evian konkrétan szennyvízből kerülne az asztalokra.)
(Megjegyzem, gyorsan "leiskolázólag rákattantatok" Oregonra, szerintem csak a régi "szoci, internacionalista beidegződések", túl kéne lépni már ezen. - Mert első olvasatban valóban gusztustalannak tűnik ez a "vízivás hír". (Hogy rögtön Fideszeztek, az a "non plusz ultra". Pedig az ivóvíz nem politikai téma. - Ja.., dehogynem még az is!)