(Hangosan gondolkodok.)
- van 2 diszked, mind a kettőn kell legyen ESP (EFI system partíció), különben ha az egyik kihal, a másikról nem tudsz bootolni. (tehát van sda1 -ed és sdb1-ed is, ami ESP)
- a diszkek maradék része (sda2 és sdb2) lesz a Linux számára odaadva és mdraid-del összefűzve
- logikusan az első diszk ESP-jében az van, hogy az első diszkről töltse be az OS-t, míg a második diszk ESP-je a másodikról kell hogy behúzza (azaz sda1-beli ESP sda2-ről tölt OS-t, sdb1 pedig sdb2-ről)
( - és az (U)EFI boot paraméterei között az van, hogy botoljon a - Linux által - sda-nak látszó diszkről, ha pedig az nem sikerül, akkor az sdb-ről)
- az sda1-et és sdb1-et telepítés közben (vagy nem sokkal utána) kell megfelelő tartalomal feltölteni, és kb soha többet nem kellene piszkálni. Nyilván nem véletlenül nncs felcsatolva alapból, mert miért is lenne?
Szóval miért is akarunk az ESP-kkel bármit csinálni? Olyankor kell a boot loader-t frissíteni, ha az azt tartalmazó csomag frissül. 10 évben egyszer? (EFI esetén nincs szükség a grub-ra, bár éppen lehet használni.) Tippem szerint, ha van fent grub, akkor annak a frissítése frissíti a boot diszk ESP-jét, - no ide kell valami hook-kal betolni azt, hogy a másik ESP-t is frissítse.