Hát, kb. eljutottunk arra a határra, ahol már a szabályozás nem segít, csak az intelligencia. A titkárnős példában: akkor, ha tényleg szakmailag egyformán jók a jelöltek, akkor azt hiszem, "személyes szimpátia" alapján kell döntést hoznod. Hogy azt veszed-e fel, aki a legkedvesebb mosollyal hozza be reggel a kávédat, akivel a legjobban el tudsz beszélgetni, amikor éppen tartasz 10 per pihenőt, vagy akinek a legnagyobb a melle, az már rajtad múlik, de csak ha szakmai szempontok alapján nem tudsz döntést hozni. (Tehát aszerint étékelhetsz, amit kiírtál, de nem írhatsz ki akármit.)
A ruházati cégnél már neccesebb: egy nagyon elegánsan öltözött, ápolt, hét nyelven beszélő, de nem kifejezetten szép titkárnő legalább olyan jó színben tűnteti fel a céget, mint egy üresfejű csinibaba. És ha az ügyfél is intelligens, akkor a ruhákat a termékkatalógusban/divatbemutatón nézi meg, nem a titkárnőn.
A harmadik esetben: itt szvsz az a helyzet, hogy a társadalom érdekei fontosabbak, mint a te céged profitja. Így jártál. Legfeljebb azt teheted, hogy faji megkülönböztetés nélkül veszel fel embereket, és amikor tárgyalni kell, akkor azt viszed magaddal, aki az adott helyen jobb benyomást tesz.