Ez is sokáig igaz volt, de ma már ez is fékeződik le. Én úgy vettem észre, hogy egy szinten túl a bloatság se tud túlnőni, már hiába szenvednek a webdevek mindenféle keretrendszeres, konténerbe zárt nested virtualizációt használó pythonos, meg electronos WSL2-es szarjaikkal (tudom, ennek nincs értelme, de jól hangzik, ezért egy webdevnek cool), már nem tudnak újat kitalálni a nap alatt. Fetrengenek GPU-k által kielemzett AI mátrixokkal, meg mindennel, de már nem tudják hová nyomni a komplexitást. Azt a szintet nem lehet überelni, mikor egy sima chat/VoIP vagy markdown jegyzetelős program 200 mega, és 1+ giga memóriát eszik, és egész csokor függőség, lib, extra API kell neki. Valahogy már az OS-ek alap desktopjai sem tudnak az 1-2 giga RAM fogyasztáson túlnőni. Bár én ha annyira unatkoznék, elő tudnék hozakodni valami fain fraktál tömörítéssel, amitől ilyen 64 magos proci is letérdel, mert miért ne, esetleg extra kamu, idle ciklusokat beletenni a kódba, hogy lassabban fusson, de még ennek is van határa. Némi lassulást okoznak a hardveres procisérülékenység elleni patchek is, meg pl. a Hyper Threading / SMT letiltása, egyéb paranoid húzások.
Ez az oka, hogy pl. a MS-nak is már mesterségesen kellett feketelistázással emelni a mondvacsinált Win11 hardverkövetelményeken, mert az nem volt egy állapot, hogy az extra layer virtualizációval nyakon öntve is egy 10/10+ éves Core i-n is túl jól futott volna, ha van benne min. 8 giga RAM és egy filléres SATA SSD, kellett valami, amivel az új PC-ket el lehet adni. Régóta már a Google és a telógyártók is ezzel operálnak, hogy megvonják a szoftveres támogatást az amúgy még teljesen el nem avult, jól használható hardverre, hogy kidobassák.