Rövid beszámoló :-)
A feladatról:
Alapvetően jól csináltunk mindent, nem volt eltérés a számokban. Ez azért fontos, mert mindig lehetnek kisebb vagy nagyobb hibák. A múltkori önkoris választáson asszem egyszer rossz szavazólapot adtunk, ez csak később derült ki, olyankor már nincs mit tenni, az egy hiba. De most ilyen nem volt. Egyrészt kevés volt a nemzetiségi szavazó, másrészt, amikor jött egy, akkor vinnyogtunk, hogy jöjjön oda a jegyzőkönyvvezető és csináljunk mindent együtt. (ami még "szokásos" hiba lehet: nem pecsételt szavazólap átadása, vagy véletlenül két szavazólap összefogása és úgy átadása, valaki rossz helyen ír alá és nem figyelsz oda (de papírt tartottunk neki oda) vagy mondjuk két ugyanolyan névnél más helyett ír alá, mert nem figyeled a címet vagy személyi számot (mondjuk nekünk vasárnap volt olyan, akinél név+cím egyezett, sőt mindkettő doktor volt, csak a személyi számban volt eltérés, mert nyilván szülő gyerek volt)
Most voltam mozgóurnázni is.
Nálunk volt időszak, amikor ömlöttek az emberek, nagyon sokan voltak.
11-re készen lettünk a számolással és az első két jegyzőkönyvet már le is adtuk, csak épp megint volt valami számtech rendszer krach... Emiatt másfél órát vártunk a semmire (nem csak mi, a többi szavazókör is, aki már kész volt a számolással). Nem lepődtem meg.
A csapatról:
A csapat teljesen jó volt és a hangulat is.
Jellemző, hogy a szamoljukegyütt vagy hasonló delegáltak fiatalok voltak, míg a fideszesek (FIATAL demokraták szövetsége) küldöttei idős emberek. A fiatalokkal lehetett poénkodni és az egyikükre építeni is, amikor a számolási eltérés okát kellett pl megtalálni. A hangulat egész addig volt jó, amíg nem böngészték a telefonjaikon a részeredményeket, mert onnan inkább már csak a kivándorlás és az öngyilkosság foglalkoztatta őket. Szegény naivak, nem tudják, hogy illiberális demokráciában nagyon ritka, hogy egy kormány megbuktatható, pont ezért illiberális demokrácia, ez a lényeg (tök érdekes, hogy ezt nem értik az emberek...). Kis naivak... :-)
A fideszes delegáltak egyike viszonylag normális volt. A másik az teljesen használhatatlan. Amikor leült pecsételni, akkor mindenki a szívéhez kapott, hogy ha sokáig ott marad, akkor abból probléma lesz. Mondtuk neki, hogy nem kellene, de eltartott egy ideig, amíg belátta, hogy ez nem az ő napja. Addig is közösen és szorosan figyeltük, de később belátta, hogy jobb neki, ha inkább leül a sarokba és nem csinál semmit egész nap. Délután még kiment a folyosóra valami focimeccset nézni a telefonján.