Onnan keletről, - meg az otthoni propaganda szövegek agymosása következtében, - biztosan sokan arra számítottak a sereg 100 ezres létszámából, hogy az ukránok felszabadítóként üdvözlik őket. De nem, nem ez történt, mert ők egy másik (nyugati,) agymosó folyamat eredményeként cselekednek. (Persze a háború első percétől számítva az sem kedvezett a hatékony védekezésnek.)
Az oroszok sokan, fiatal gyerek-katonaként, - szerintem most nőnek fel, válnak felnőtteké a harcmezőn. Adaptálódni a túlélés érdekében lelkileg is gyorsan kell, de ez is, - akkor is, - fékezi a tábornokok terveinek megvalósítását. (De ami késik, - tudjuk, - nem gyorsvonat...)
Azért kell imádkoznunk, a NATO tartsa magát a meghirdetett "be nem avatkozáshoz", és sajnos ezt sem tudom 100%-ig elhinni. Hiszen csak e név alatt nem avatkozik be. De sok tagállam meg küldi a fegyvereket, katonákat is. - Nem szabadna, a felek gyorsabban ülnének tárgyaló asztalhoz, utána meg a szankciós politikával a nyugat úgy is hatékonyan tudja a felek megállapodásait civilizált szintre hozni, betartatni. De sajnos, Amerika láthatóan nem ebben érdekelt.
Amíg az orosz nem vonul vissza az eredeti határaihoz, úgy sem oldanak fel semmilyen szankciókat. (De az orosz azt is tudja, ha visszavonul, akkor esetleg nagy valószínűséggel utána mennek. Szóval én egy évszázadra látok elég problémát a két ország viszonyát illetően is.., + még a nyugattal is.
A béke jó időre elköltözött Európából. Ezt a tényt azt hiszem mindenkinek el kell fogadnia. Már csak az atomháború elkerülésének érdekében is. (Valószínűleg az Oroszország amerikai-NATO bombázása sem megoldás, mint ahogyan néhány agyalágyult igényli különböző kommentekben.) - Időt kell hagyni, hogy mindenki lenyugodjon a *csába, nem hergelni a feleket. Az ukránok harcának támogatása, forszírozása kivédhetetlenül további eszkalációhoz fog vezetni. (Már csak az ukrán atomerőművek esetleges sérülése is az egész Európára komoly veszélyt rejt.)