Asszony: Nézd át a babakocsit, olajozd be, pumpáld fel, mert ha jönnek az oroszok és ne vagy itthon, akkor azzal tudunk a leggyorsabban elfutni.
Én: a) Mit akarsz lesprintelni? A 600 km/h-val jövő repülőt, a 40-50-nel haladó tankot, vagy csak a 15 évvel fiatalabb hivatásos katonákat? b) Zsákutcában lakunk. Hogyan gondolod az elfutást?
Asszony: Mit csináljunk, ha az oroszok ledobják az atomot?
Én: Igyekezzünk beállni alá, hogy az első másodpercben szublimáljunk, és ne napokig agonizáljunk a sugárbetegségtől. Ha meg elég közel vagyunk, akkor üljünk ki a kertbe, nyissunk ki egy üveg recioto-t, és élvezzük az előadást.
Soha nem érettem és fölöslegesnek is tarom a megváltoztathatatlanon való rágódást. Lesz ami lesz. Az aggódás megöli azt az időt is, amíg nyugodtan boldog lehetnél.
Persze némi felkészültség nem árt, két kanna benzin elfér a garázsban, azzal már bőven el lehet húzni. Nem árt a devizaszámlára betárazni egy tengeren-túli repülőút árát. És végső esetre tanuljuk be oroszul a következő szöveget: "Nem mozgok b+, gyere közel, célozz kényelmesen a homlokomra. F@szom sem akar egy gyomorlövést."