Az egész dologban van egy elv, és van egy gyakorlat. És nem teljesen fedik ezek egymást. És végtelen vitákat tudnak generálni.
Maga az elv érthető: Ne gyulladjon ki.
A vezetékek, kábelek szigeteléseit úgy gyártják, hogy azok tartósan elviseljenek 70 C⁰-ot. Ha a vezetékben áram megy, akkor azt melegíti. Nem szabad 70 fok fölé mennie, pláne nem tartósan. Ha a vezeték vastagabb, akkor több áramot kell a melegedéséhez. Ha a vezeték egyedül megy jól szellőző helyen, akkor többet bír, mintha szigetelésben futna. Ha egy csőben sok vezeték megy, és mindegyikben megy áram, akkor melegítik egymást: kevesebb áramnál érik el a 70 fokot. Ez így együtt nagyon bonyolult, és számolhatatlan. Az új szabvány ezt táblázatokkal követi le: hány párhuzamos vzeték, milyen csőben fut, menyi ampert akarsz -> ekkora keresztmetszet kell ehhez. És akkor nem megy 70 fok fölé, nem lesz baj.
Ez még mindg bonyolult, így inkább megjegyezte a szakma, hogy 1.5mm² keresztmetszetű vezeték X amper. 30 éve X az 16, majd lett belőle 10, majd 13, majd lett a szabvány bonyi táblázata (egyetlen 1.5mm² áramkör téglafalban 16A, szigetelésben 13A, több áramkör 10A, több áramkör szigetelésben még kevesebb amper. )
A vezeték elején van egy kismegszakító, ami leold, ha sok az áram. De lassan old le, pl. a 16A ráírt értékű kismegszakító 25A áramot simán átenged magán fél órát. Ha ugyanez a kismegszakító -10 fokos nagy udvari szekrényben van, akkor órákig tovább terhelhető, ha 35 fokos konyhai kis dobozban, akkor 10 perc után leold. Emiatt mindenhová bőséges biztonsági tartalékokat épít be a szabványnak a táblázata. Emiatt az egyszeri villanyász megszokja, hogy "nem szokott baj lenni" a túlterhelésnél, a szabvány "feleslegesen" óvatos.
A kismegszakítól a fogyasztóig sok dolog van, nem csak a vezeték. Vannak ott vezetéktoldók, konnektorok (dugaljak), újab vezetékek stb. Az egész láncnak bírnia kell az ampert. Minden egyes elemének.
A gond az, hogy az ampert a fogyasztó állítja elő a vezeték végén, a korlátozást a kismegszakító teszi a vezeték elején. Hogy "sehol ne lehessen baj" emiatt -logikus lenne- hogy ha 16A kismegszakító van, akkor a lánc minden eleme kötelezően bírja a 16A áramot.
Ez nincs így, szabvány szerint se. Ha egy led körte fényforrást betekersz a csillárba (0.04A, nagyon pici) akkor oda kötelező elvinni a 1.5mm² vezetéket. A fali kapcsoló max 10A, emiatt a kismegszakító max 10A lehet.
Ha ugyan ez a led fényforrás egy bedugható lámpa, akkor használható euro dugó (max 2.5A), és hozzá egy 0.75 mm² vezeték, és az egészet bedughatod egy olyan dugóba, amit 16A kismegszakító védi. (A falban 2.5mm² vezeték fut, a konnektor egy 16A névleges terhelhetőségű normál háztartási "schuko" konnektor)
Nem logikus, nem konzekvens.
A számítógépben általában IEC C13/C14 csatlakozókat használnak (névleges terhelhtősége max 10A). A falban általában "schuko" dugaljakat (névleges terhelhetősége 16A) ide kell egy kábel, hogy működjön, nem? A logika az lenne, hogy ilyenkor a fali kábel elején max 10A kismegszakító lehet, de nem, megengedett a 16A. Merthogy a kábel a géphez tartozik, és a gép nem fogyaszthat 10A felett, különben nem lehetne rajta IEC C14. Azonban ez a okoskodás nem korrekt, mert lehet az eszközben hiba, amitől az tartósan 16A fogyaszt, és a kismegszakítónak pont az volna a dolga, hogy hiba esetén is megvédjen a tűztől. De a 16A nem teszi, szabvány meg ezt az egészet megengedi.
Vannak még kidolgozatlan kérdések, pl. mi van azzal az elosztóval, amin van egy schukó dugó van (16A) és benne 7 darab IEC C13 dugalj (darabonként max 10A) szabad vagy sem? (szabad). És ha 32A ipari dugó van rajta és 14 darab C13 dugalj? (nem szabad)
Idáig a dolog túláram és tűzbiztonsági kérdésköre merült fel. Ezenkívül érintésvédelmi, rövidzár, és villámcsapás-túlfeszültségi kérdéskörökre is egyszerre kell kielégítő megoldásnak lennie egy elektromos rendszernek. Nem szokott egyszerű lenni, ha az ember tisztességes tervezést-kivitelezést akar.