NFT csak egy token ami az adott digitális termék tulajdonjogát volt igazolni.
Ilyen létezett korábban is, csak az adott digitális terméknek létre kellett hozni egy fizikai kópiáját és azt közjegyzői letétbe helyezni. Volt programozó ismerős, aki a forráskódjainak a nyomtatott(!) változatát helyezte így letétbe, mert a megrendelőjének az volt a szokása, hogy a termékfejlesztés végén mindig elfelejtett mondvacsinált okkal fizetni, utána meg a bíróságon megtámadni, hogy a forráskód bizonyos részei nem az ismerőstől származtak. Hasonlóképp, fotós ismerős tett le így stock fotó portfóliót CDn, mert előszeretettel kértek tőle képeket átnyálazásra, amit aztán fizetés és szemrebbenés nélkül próbáltak felhasználni később. Hogy ezek miért álltak meg a bíróságon, annak szimplán az-az oka, hogy a közjegyzői letét hitelesítette azoknak a keletkezési idejét és tulajdonjogát. Az NFT esetében a token kibocsájtója és "elméletben" maga token végzi el ugyanezt. Hogy a bíróság elfogadja-e az attól függ, hogy milyen jogi garanciákat tud a token kibocsájtó felmutatni.
Ami most megy, az arra próbál építeni, hogy minél több művet bevonni NFT alá, hogy amikor ez elfogadottá válik, akkor zsírosan meg lehessen fejni az eredetiek tulajdonosait a tulajdonjog visszaadásával. Itt is, ahogy az OPban felvázolt ötlet is arra épít, hogy olcsóbb legyen a tulajnak fizetni, mint az egész jogi herce-hurcát végigcsinálni.