Az a fő probléma, hogy bármivel a 22-es csapdájába kerülsz. Csak úgy tudsz valamivel tapasztalatot szerezni, hogy azt élesben használtad, ehhez viszont kell egy lehetőség, ahol az már megy vagy mondjuk úgy bevállalják. Én anno talán még az elsők között (2007-2009 körül valahogy, de lehet korábban) próbálkoztam élesben FreeBSD-n ZFS-sel. Volt ott SSD-vel ZIL meg minden volt, de onnantól, hogy nem tudtam bővíteni diszkkel, meg nem volt mindíg egyértelmű, maradt szintén az mdadm+LVM vagy jobb esetben valamilyen épkézláb hw raid. Ezen felül néhány kivételes esetben iSCSI vagy FC-vel elért SAN, de persze mivel hazai viszonylat, ezért egy dobozos. :)
Az mdadm+LVM, illetve a hw raid + LVM (adott rendszer LVM-et vár el, meg nem biztos, hogy a raid vezérlőn akarok annyi és olyan logikai kötetet) roppant jól és megbízhatóan megy. Gondolom a ZFS hasonlóan jó, hogy ha a fix 45-60 diszkes óriásdobozt teleszórják diszkkel és az úgy kész van. (Igen, volt valamilyen thin provisioning opció, akkor később is lehetett bele diszket tenni.) Volt azt hiszem a SUN -nak az X4500-as. és mostanában a Supermicro csinál sokdiszkes házikós megoldást.
Ide kapcsolódik egy ismerős CEPH-es szívása, miszerint 2x borult be neki úgy, hogy sokórás leállás volt, és nem is tudta maga összelapátolni, pedig elég korán elkezdte használni. Az egyik esetben talán mentésből kellett visszahoznia dolgokat, és ha jól rémlik kiderült, hogy az újabb verziók már azért stabilabbak. Nem hozta meg hozzá a kedvem, ahogy az sem, hogy minimum 2+3 fizikai gép kell emlékeim szerint.
Egy vállalati környezetben elég nehéz a "jajj fú ez jó lesz" dolgokra piffpuff ráindulni, mert nem lesz (mély) szakértelem vagy támogatás hozzá. Az nagyon jó, hogy valamit összeraksz egy-két tesztgéppel és alapvetően működik, de üzemeltetési tapasztalatot az nem ad.
Ebben benne van a veszélye, hogy valaki beleragad adott technikába és kiöregszik, de ennek a másik oldala, hogy igazán idő nincs csak úgy próbálkozgatni, hacsak az adott projekten belül vagy munkahelyen nem biztosítják. Igen, már volt topik az önképzésről, ott is kifejtettem, hogy rommá képezheted magad kiváncsiságból. Ez viszont legfeljebb annyi, hogy láttál már olyat, összeraktad, esetleg 1-2 hibát szimuláltál, és mondjuk egy hobbiprojekt alatt ment. Remek példa erre, hogy egyszer egy távoli galaxisban teljesen ráindultak a Proxmox nevű történetre. Az, hogy ugyanúgy KVM, mint a meglévő másik megoldás (speciel néhány ok miatt a Proxmox megoldásában elvben jobb lenne, de ezt csak később derítettem ki, mikor komolyan kezdtek vele foglalkozni, az említett esetben nem én telepítettem), az nem zavarta őket. "Felpattintottak" egy gépre Proxmoxot, mindenkinek mindent el kellett dobnia emiatt, és utána 4-5 hónappal kérdeztem rá, hogy kell-e még a gép, vagy egyéb célra elhasználható-e. A válasz az volt, hogy persze, mert végülis nem jutottak tovább...