Zemplénben sikerült eltévednem akkori barátnőmmel. Erdőben alvás lett belőle, patak mentén igyekeztünk menni, hogy legyen ivóvizünk. Iránytűnk nem volt, de elképzeltem, hogy a Nap egy 24 órás számlapú óra mentén megy körbe, s ekkor a 0 óra észak felé van. A CEST miatt 1 órás - valójában inkább 40 - 45 perc, de most nem számolom ki - korrekciót érdemes figyelembe venni. Az idő és a nap állása segítségével tudtam, merre van észak, ez segített. Időm volt rajta agyalni, mert más sem volt, csak idő. Amikor átmentünk egy hegyen, települést reméltünk a völgyben, de csak egy újabb hegy volt. Ez többször is. Vaddisznókkal és rókával találkoztunk. A pár kilométerrel arrébb lévő hegygerincen éjjel végigvonuló farkas vonyítás volt a legkellemetlenebb. Néhány méterre, tíz méterre tőlünk vélhetően egy szarvas tette le magát a hangok alapján. Valami motoszkált, helyet keresett, aztán nagy test lehuppanása hallatszott. Ő legalább békés növényevő.
Egyszer érdemes megtapasztalni, alázatra nevel. Ott éltem meg, mennyire gőgös, felfúvalkodott az ember a maga építette mesterséges környezetében. Az erdőben teljesen egyedül - pontosabban ketten -, más emberekkel való kapcsolat felvételének esélye nélkül nagyon kiszolgáltatottak voltunk. Az állatok meg otthon érezték magukat. Ők tudták, hol vannak, hogyan jutnak élelemhez, nekünk erről fogalmunk sem volt. A vadmálna nagyon aprószemű, nehéz vele jóllakni. Utólag visszanéztük térképen, 27 km-t mentünk kb. egy heti nyaralási cuccal.