Mert ket generacioval ezelott ez is volt a helyzet, talan meg egy generacioval ezelott is. A keresztenykonzervativok ugy voltak vele, hogy "csak Isten mondhatja meg, mikor van vege", es ez volt a beleszolos maradi valtozat. Az akkori "szabadsagjogos" valtozat ezzel szemben az volt, hogy "elni jog, nem kotelesseg", es valoban, sokaig az eutanaziahoz valo jog azon jogok koze tartozott, amiert a liberalisok kuzdottek.
Viszont mostmar "erzelmi intelligenciara kvociensre" hivatkozva megint nem az a legfontosabb liberalis-progressziveknel, hogy aki szenved, az hadd haljon mar meg, ha akar, hanem az, hogy "szegeny csaladja mit fog atelni, ha meghal, hat nem lehet ilyen szivtelen, csomo mental health problemat szul az eutanaziaja". Nemely progressziv meg a kemot is felvetetne kotelezo jelleggel, ha a tuleles eselye 0.5%-rol 0.8%-ra emelkedik vele, mert 0.3%-kal kisebb esellyel kell a csaladjanak traumat feldolgozni, es hat nem lehet ennyire szivtelen. Legnagyobb meglepetesemre ma a legveresszajubb liberalisok eutanazia-ellenesek. Validaltam tobb ponton, meglepodtem en is, de ez a helyzet.
Onnan is fuj a szel tobbek kozott, hogy regota az is megkerdojelezhetetlen protokoll, hogy aki ongyilkos akar lenni, azt mindenaron meg kell probalni lebeszelni, akkor is, ha lobotomia utan is depresszios lenne. Es hat a posztmodern pszichologia es a progressziv nezetek is egymast erositik.