Vannak disztrók, amelyek oda teszik. Archnál pl. tipikusan ajánlott az Arch Wiki szerint, persze mivel nincs installer, csinálhatod, ahogy akarod. Egyébként meg ilyenkor az EFI partíció szolgál /boot-ként is. Persze lehet külön is, csak annak meg én nem értem, hogy mi értelme, mert amit nyersz a vámon (kisebb EFI partíció kell), elbukod a réven (a /boot-nál fogja a helyet foglalni extrán). Ez megint olyan bonyolítás, ami semmire nem jó.
Elméletben nincs minimum méret előírva az EFI partíciónál. Csak annyi, hogy FAT partíciónak kell lennie, még az sincs előírva, hogy FAT32, mert működhet FAT16, FAT12-ről is, elviekben akár egy 180 KB-os 5,25 inches floppy-ról is futtatva!!! Itt inkább a használhatóság, és az életszerűség szab neki határt. Ami nem is baj, mert a legtöbb Linux disztró, meg disztrós Wiki-s ajánlások min. 200 megát szoktak ajánlani, az MS az egyedüli, aki a Vistánál kitalálta, hogy legyen 100 mega, gondolom nem akarta azzal bőszíteni a felhasználókat, hogy több helyet vesz el tőlük, eleve így is sokkal több giga helyigénye volt egy Vista/Win7-nek, mint egy 2k, XP, 2k3-nak. Csak az a baj, hogy ehhez a 100 megás limithez elfelejtettek hozzányúlni később, és rajtuk marad, ma meg sok ember szív miatta. Persze ez a MS-nak jól jött ki, mert ha ilyen 100 megás korlátokkal, secure boottal, bootloader random meghajtóra tételével ellehetetleníti más OS-ek telepítését és multibootját, akkor otthon a hülyegyerek nem fog ingyért ubuntuzni, gondolom úgy vannak vele, hogy szaralinux, soseleszdesktopéve, halott szerverplatform, a kölök inkább anyja kenyérpirítójával játsszon a fürdőkádban, persze csak azután, hogy fizetett a Windows licencért.