A többség kortól függetlenülk nagyon szereti magát a normálisként aposztrofálni.
A többség ezzel szemben soha nem volt normális. Mindig a kisebbség egy-egy tagjának kellett a többséget a normalitás felé vezetnie. Olykor ennek okán vértanúvá is válnia.
Ebből, a kisebbség egy-egy tagjának útmutatásaiból lett az a világ, amiben ma élsz, úgy szar ahogy van, de mégis sokkal, ezerszer jobb és biztonságosabb mint volt mondjuk öt-hatezer évvel ezelőtt. Amikor is az erősebb simán elvehette, magáévá tehette kincsedet, élelmedet, földedet, asszonyodat. Büntetlenül megverhetett, akár meg is ölhetett, te meg mehettél panaszra a jóistenhez.
Soha nem a birka többség találta fel azokat a dolgokat, amiktől élhetőbbé és konfortosabbá vált a világ, hanem a kisebbség egyik másik, olykor extrémnek csúfolt, megbélyegzett, a többség által épp csak hogy elviselt tagja.
A többség nélkülük még mindig a barlangok mélyén szopná a rudat és a tűzgyújtás tudományát próbálná magáévá tenni, jó eséllyel sikertelenül.
Az általad normálisnak tartott többség Giordano Bruno nyelvét kitépte és elevenen égette meg Róma egyik főterén, 1600-ban.
A többség sajnos, egy megvezethető és meg is vezetett, köpedék senkikből álló birkacsorda, de azt nagyon szereti hinni és hirdetni magáról, hogy ő a normális. Hát nem. A többség a középszer, de az is csak nagyon jó esetben.