"Ha alaposan felkészültél, nem fogy el a hallgatnivaló. Egyébként mit jelent az, hogy elfogy a hallgatnivaló? Valaki kötelezően előírta, hogy egy számot nem lehet kétszer vagy többször meghallgatni? Ennyire átvette volna a hatalmat a mindigvalamiújat divatlépjtovábbkodás?" - A saját zenetár mérete véges. nagyon sok oylan zene van, amit korábban a kedvelt stílusokban nem ismertem, sőt van olyan is, amit ismerő osztott meg a FB-on, megtetszett, rákerestem a Spotify-on, és találtam az ahhoz hasonló ajánlatokban még vagy két tucat felvételt, ami szintén tetszik. Egyik sincs meg CD-n, sőt jellemzően egy-egy lemezről 2-3 szám került be maximum a kedvencek közé - van, ami távol-keleti kiadás egyébként, és milyen jó: nem kell sokezer km-ről idepöfögtetni a polikarbonát hordozót dobozzal, papírral, mindennel... Nem, "letöltős" zeneboltban nagyon sok nincs meg, mert kifejezetten "rétegzene", de munka mellett -rádió helyett- kifejezetten szórakoztató/pihentető tud lenni. Hopsz... Munka mellett, azaz no mikrofon, no kamera, no lehallgatás...
Zenehallgatásban is jó a "mindigvalamiújat", mint ahogy az élet más területein is - tudod a "mindigvalamiújat" viszi előre a tudásodat, növeli a tapasztalataidat, tágítja a világból megismert dolgokat - ezzel tudsz tapasztaltabb, meg okosabb is lenni.
Te nem ezt az utat, hanem a "maradjon minden az, ami volt, nem kell az új, nem kell új dolog semmiben sem" választottad - így aztán a tudásod, a világról alkotott képed is megragadt egy jóval korábbi szinten... És ezzel nálad sajnos az is együtt jár, hogy aki más utat választott, az számodra elfogadhatatlan, és akit gyakorlatilag csak sértő, pejoratív jelzőkkel vagy képes illetni. (Hogy is mondta Buffon...?)