Olyan érdekes ez az adok-kapok viszony. Már a levelezésünk legelején megjegyeztem magamban, hogy de jó hogy veled egyensúlyban vagyok. Tehát annyit adsz mint amennyit én.
Számomra ez nagyon fontos mindenféle emberi kapcsolatomban. Így nincs megbánás, csalódás.
Mennyi idős volt a kedvesed? Persze ha nem akarsz beszélni erről a témáról akkor tudomásul veszem.
Amikor fiatal voltam úgy képzeltem hogy számomra a fenyőfa egy határozott vki. Aki átveszi tőlem a döntési "jogkört". Hisz mindnféle döntés meghozatal felelősség és nem túl egyszerű dolog. EGyszer aztán eljött az életmbe az ilyen típusú férfi.. Húú aztán megijedtem.. ilyen amit én elképzeltem? Tényleg ezt akarom én? pl. elmentünk egy előadásra és még azt is megmondta hogy melyik székre üljek... Aztán rájöttem hogy módosítanom kell magamban a fenyőfáról kialakult képet. :))