Az egyik nagy "kedvencem" :-D, de nem róla volt itt épp szó, hanem (sajnos) fiatalabbakról (pláne: nálam fiatalabbak), ráadásul akik világ-közelibb és/vagy gyakorlati órákat tartanak, nem eléméleti sosekell dolgokat...
Nála az a baj (levelezősként mondom), hogy azt hiszi, hogy a levelezős konzultációk valójában tanórák, és elkezdi leadni az anyagot az elejétől. Persze minden újabb alkalommal egy fél alkalomnyi kérdezz-felelek van, merthogy miért nem készültünk az órára (de kérem ez levelezős konzultáció, nem tanóra!), de úgy ám, hogy amire válaszolunk, az költői volt, amit meg költőinek hiszünk, arra miért nem válaszolunk, nem tudjuk?. Aztán így jut ameddig jut a félév végéig (semeddig), de természetesen mindent kér a vizsgán, ha az órán nem fért az időbe, akkor is. Ez megtámogatva azzal, hogy jegyzetet nem ír, mert azért van az óra, hogy ott megtanítsa. Ez meg kisegítve azzal, hogy más intézmény jegyzetéből tanulást nem fogad el, mert "más terminológiát használnak, az itt nem elfogadható". Szóval vizsgázz le úgy, hogy az anyag kb. negyedét hallottad egyszer élőben, de tudj mindent úgy vizsgán, ahogy a tanár tudja. Mondjuk úgy, hogy nehéz.
Épp a 2019/20 tanáv második félévében jártam volna hirtelen ötlettől vezérelve egy kurzusára, ami 4 kredites, tehát elvileg nem könnyű (és ez az egy, ami hiányzik még nekem a szakdoli mellett). Régebben 3 alkalom volt egy félévben. Aztán ez tavaly úgy nézett már ki, hogy Neptun hibából a fele jelentkező lemaradt az első alkalomról, és a második (Covid-19 miatt már online tartott) alkalmon kiderült, ez az utolsó, nincs már harmadik. Hát azt hittem eddig, hogy nehéz levizsgázni, de kiderült, eddig könnyű volt.