Az elmúlt hónapokban napjaim nagy részét az Aranyember tette ki (lehet, hogy írok majd egy blogbejegyzést, hogy miért), így vicces volt, amikor már hetek óta ebben forogtam, még a hírekben is az jött szembe... Szerintem az írónő kritikája a regény súlyos meg nem értéséről tanúskodik, Tímea, Teréza, Noémi, Athalie története külön egy-egy összetett, azonosulható, mélységesen emberi dráma. Amúgy nekem általánosban is tetszett, de tény, hogy a többségnek nem, és én is csak a felszínt fogtam fel belőle, a lényeget koromnál fogva nem. Szóval a felvetés, hogy ne legyen kötelező talán jogos, az indok teljesen fals.