Kénytelen volt. Munkája semmi, bevétele nulla. A hitel törlesztőit viszont havonta ki kellett pengetnie, ráadásul volt rajta kettő is. De még én nekem volt lelkiismeret furdalásom egy kicsit, hogy az ő nyomorával élek vissza.
Annyi hitelt vettük csak fel, hogy az csokot is fel tudjuk használni, amit 5 év alatt könnyedén visszafizetünk. De közben jött még annak is a szabályozása, gyakorlatilag újra kellett játszani miatta az egészet a foglalótól, meg egyszer az eladó kicigánykodott az előre megbeszélt fizetési meneten kívül egy 500e-es tételt, hogy augusztusban el tudja vinni a családot nyaralni. (feleségem bazdmegelt egy sort, mikor hazaértünk utána és még évekkel később is ezen volt fennakadva, hogy nincs pénze a faszinak, de nyaralni el kell menni, mert az jár...)
A városnak nem a legfelkapottabb környéke ez, van ennél sokkal puccosabb, ahol tényleg olyan házak nőnek ki egy falatnyi telken, hogy csak pislogok. De azt én csak szellemi nyomortelepnek hívom. Szabályosan viszolygok, ha arra járunk valami miatt.
A telek végében itt van a holtág, most kotorják. Szinte érzem, hogy naponta többet ér az ingatlanom :) Sokan panaszkodtak, hogy érzik a szagát (hát, most tényleg szaga van, hogy megbolygatták). Egyszer egy ilyen "falugyűlésen" össze is vitatkoztam valakivel, aki már állítólag 40 éve szagolja. Mondtam, hogy szerintem semmi szaga nincs. Kicsit felháborítottam, közöltem vele, hogy én ott lakom mellette, maga meg két kilométerre, tehát én ezt jobban tudom :)