Én ezekkel úgy jártam, hogy amikor megszűnt a 32 bites support, beragadt a picsába abban az állapotban és a végén már frissíteni se lehetett. Tudom, hogy Manjaronál is lehet mókolni a 32 bittel, de mókolni vele azt pont nem akarok. Ezért lenne jó egy long-maintained distro. Akár debiant is összerakom nulláról, az se gond és ott talán könnyű utána. Pi-re is mindig megbántam, amikor nem a raspbian lite volt a kiindulás. Az előre összerakott cuccoknál mindig megszoptam később valamivel. Talán még az xbian volt értelmezhető, de akkor meg már egy kodit én is fel tudok rakni a raspi lite-on épített rendszerre is.
Van még egy Eee PC-m ( :-D ) amit arra használok, hogy túrázáskor a kocsiban vagy basecamp-ben marad arra az esetre, ha baszogatni kellene valami miatt USB-n a Garmin-t. Kicsi a gép meg a tápja is, és nem kár érte, ha esetleg baleset éri vagy ellopják.
Ezen most egy korabeli manjaro van specifikusan atomra fordított kernellel, i3-mal és palemoon-nal - mindig azt kívánom, hogy csak a böngészőt ne kelljen rajta elindítani. (Régi gentoo-sként az adott architektúrára újra szoktam fordítani a kritikus összetevőket. De ezeken a régi vasakon ez se sokat segít.)
Ezen a gépen sajnos a tár is szűk keresztmetszet (van benne egy gyors és egy lassabb SSD). A nagyobb rendszerkönyvtárakat már bind mountolni szükséges a másodlagos háttértárra.
Amit még utálok az atomban, hogy annyira nem energiatakarékos, mint amennyire szar. És ez nem csak a battery drain-en látszik, hanem a tetves ventillátor is azonnal beindul, szinte már egy terminálban kiadott ls parancsra is. Valamint az akksit mindig érdemes kivenni belőle ha nem használod, mert állásában leszopja és ezzel sajnos el is pusztítja.
Bevallom, hogy bennem is van valamiféle nosztalgia, vagy inkább perverzió a régi hardverek iránt.
Egyetem elején egy 33 MHz-es 486-os laptopot használtam 8 MB RAM-mal, pedig akkoriban már a P3 szárba szökkenését éltük. (Volt rendes gépem is, de azt direkt otthon hagytam; kihívás volt boldogulni a 486-tal - amit nagyban segített, hogy a HSZK-ban tilos volt a pendrive és még floppyt használtak.) Emlékszem gyűjtögettem rá a 16 bites programokat, hogy tudjak wördöt, pdf-et olvasni, meg képeket nézegetni a kiváló DSTN kijelzőn. Borland C futott rajta, ez volt a lényeg (DOS-os volt; ott még Linux se jött szóba). Persze ez messze nem normál use case, hanem szándékos perverzió.
Még durvább, hogy van 4 db Psion 5mx-em és az egyiket pár éve még aktívan használtam. Emlékszem egyetemista koromban a metrón piszkosul irigykedtem azokra, akik ilyen Psion-nal vagy HP Jornada-val nyomták. Akkoriban egy jobb PC árába kerültek, amit hallgatóként nemigen tudtam kiköhögni a hobbizsebből. Így később pótoltam ezt be.
Magával ragadó élmény a használata. Egy kerek egész az a gép. Nem csak a világ legjobb valaha volt traveller keyboard-ja és a 20+ órás battery life miatt (ez az aktív használat, nem a készenlét). A szoftverkörnyezet egységes és letisztult. Ma ilyennel már nem találkozni. Egy letűnt kor mementója ez. A maga nemében és idejében zseniális volt.