Szerintem:
* A képernyőfüggőség hasonló lelki betegség, mint a többi függőség. Nagyon durva dolog, iszonyatos lejönni róla annak aki rajta van. Nem arról van tehát szó, hogy a gyerek nem akar tanulni, vagy hogy nem érdekli, hanem hogy a függősége folyton eltéríti az egyéb dolgoktól. Ahhoz, hogy el tudjon kezdeni más után érdeklődni, először le kell jönnie a képernyőről.
* Annyira durva dolog, hogy akármit érdemes megtenni a lejövés érdekében. Ha úgymarad, az az egész életét elronthatja.
* A legtöbb függőségről életmódváltással lehet lejönni. Olyan új életet kell berendezni, amiben nincsen szerepe a képernyőnek, és ezt kell élni lehetőleg sokáig.
Én lehet, hogy még azt is bevállalnám, hogy kivenném az iskolából (évismétléssel, akárhogyis, ha mód van rá), elköltöznék valahova mondjuk egy évre ahol szinte áram sincsen, és úgy élnék vele együtt (neked is jót fog tenni). Olyan elfoglaltságokat keresnék, amik az ő korának megfelelőek érdekesek, mozgással járnak, és hasznot is termelnek. Ehhez neked vagy a feleségednek is ki kell hagyni egy évet a munkából. És ha ez megvolt, akkor nagyon szigorúan ellenőrizve óvatosan lehet visszatérni a romlott világba, de szigorúan minimálisan tartva a digitális érintkezést.
Az alkoholról is csak kb így lehet lejönni, és ezért logikusnak tűnik hasonló utat járni. Keresni kell sikertörténeteket, illetve a problémával foglalkozó szakembereket, módszereket. Neked magadnak ki kell tanulnod a leszoktató szakmát, hogy tudj segíteni neki.
De ez csak ötletelés, nem vagyok szakértő. Abban majdnem biztos vagyok, hogy aki könnyű utat ígér, és pláne aki gyógyszert akar adni, arra semmiképpen nem hallgatnék. És abban is majdnem biztos vagyok, hogy ez egy függőség betegség, és annak megfelelő komolysággal kell kezelni.
Én egyébként pont ettől félve (és egyéb okból is) eleve bevezettem, hogy a gyerekeknek tilos a mozgókép. Annyira, hogy mi sem nézzük, ha látnak minket, és ha vendégségbe megyünk, akkor lekapcsoltatjuk, vagy hazamegyünk, ha be van kapcsolva valami. Tehát tényleg nem látnak egyáltalán mozgóképet, az egyetlen kivétel a családi videókonferencia. (Meg a publikus TV-k, amikből meglepően idegesítően sok van: betiltanám hatóságilag, ugyanúgy, ahogy kokaint sem szórunk a járdára a gyerekek elé.) Eddig semmilyen hátrányát nem látom, a gyerekek teljesen jól elvannak. Jókedvűek, szépen tudnak egymással játszani, a nagy jól teljesít az iskolában. A nagy elsős, elkezdtem az ideológiai képzést is, hogy értse miért tiltom, hogy mire elkerülhetetlen lesz, addigra legyen felkészülve arra, hogy mit fog látni. (Igen, tudom mindenki mondja, hogy annál függőbb lesz később, mennél jobban tiltom most: majd meglátjuk, ahhoz még nekem is lesz egy két szavam!)
Nyáron kaptak egy fényképezőgépet, ami videóz is, mert gondoltam, hogy önmaguk nézegetésére csak nem fognak rákattanni. A középső órákon keresztül önmagukat nézte, ahogy ugrálnak a videón. Azt is el kellett tennem. Szerencsére pár nap után elfelejtkezett róla, még nem égett be teljesen a minta. De újra meggyőződtem arról, hogy "mozgókép is a helluva drug". Talán le kellene valahogy tiltani a videókészítést a fényképezőjükről, de lehet hogy csak simán kidobom azt kész.