Na, a PowerShellt azt tegyük el valahova jó messzire, mert agyf4sz.
Értem én, hogy csudijó, persze a DOS, alias cmd.exe után egy felüdülés, ezt aláírom, elvégre elég alacsonyan volt a mérce.
Nade van ugye az a dolog, hogy amikor az ember elkezd kódolni, akkor van egy "agyi állapota" az adott nyelvvel kapcsolatban, hogy hogyan absztrahálja a feladatot.
Ha bash -ban írok, akkor az if után tudom, hogy jön egy [ nevű program, aminek adok mindenféle paramétert. Ebben a nyelvben procedúrálisan gondolkodok, és bár tudom, hogy meg lehet erőszakolni OOP módra, de hülye azért nem vagyok, bash -ben az ember úgy ír programot mint kiskorában basic -ben, vagyis ebbe az irányba indul el az agyam.
C++ esetén viszont alap, hogy OOP, és ez máris eljesen más hozzáállást jelent a probléma megoldásához, ergo az agyam egy tök más irányba indul el.
Aztán PowerShellbe meg jön az if ( [system.string]$ldap.dataset.expected.userobj[$uid].sshPubKey minusz e kú ... nabazz, ez egy paraméter?! Ja, nem. De akkor a tökömért kell úgy csinálni mintha az lenne!
Lehet, hogy ettől a "kozmetikai" problémától csak nekem áll el a szőr a hátamon, de nekem nagyon.
Kár, hogy tényleg jól meg lehet vele oldani windowsos problémákat, mert szívesen kerülném ha lehetne, de muszáj használni, mert hasznos ez a ronda állat, fúj.