Szoktam meditálni, kb. 30 éve nagyjából minden nap. Én a zazennél kötöttem ki, mindig is legegyszerűbb dolgokat szerettem, de egy idő után nem kell semmi hozzá, „le tudsz kapcsolni” bárhol és bármikor. A vezetett meditációt sosem kedveltem, de ez én vagyok, mint sehol sem, itt sincs kizárólagos szent igaz út.
A meditáció nem hit kérdése, az gyakorlati dolog, olyat kérdezni csak az szokott, már ne bántódj meg, hogy melyik változatában hiszel, aki nem csinálja, márpedig a meditáció lényege az hogy csinálni kell. Egy nagy tudású barátomat idézve, elméletben nem lehet megtanulni dugni. Olvashatsz róla akármit, írhatsz belőle diplomamunkát, ezek teljesen lényegtelen dolgok, egyszerűen csinálni kell, különben semmi értelme. Nincs elméleti meditáció, a meditációban nincs hit, ez egyfajta szellemi tornagyakorlat. Persze ha meditálsz irányíthatod a dolgot spirituális irányba, de az már nagyjából olyan, mint ha futást neveznéd spirituálisnak mert egy templom felé futsz, a meditáció csak egy eszköz.
Alapvetően a meditáció baromi egyszerű dolog. Valamire annyira koncentrálni kell, ez általában fizikai dolog, pl. légzés, hogy ne gondolkozz, és közben meg kell tanulni elengedni a gondolatokat amik betolakodnak a fejedbe. Ennyi. Azt kell csinálni sokáig, aztán ha már jól megy lehet próbálkozni irányítani a gondolatokat, ehet fókuszálni valamire. A lényege az érzelmek csillapítása, mint egy szinuszhullám „szűkítése”. Itt fura lehet, hogy a pozitív érzelmeket is csökkented, de annak a megértése, hogy a pozitív érzelmek is rosszak, nem könnyű, mert nyelvünk nem elég kifejező, nem különbözteti meg a vágy alapú érzelmeket a lelki érzelmektől. Ezt nem biztos, hogy érted elsőre, de az igazi boldogság a (vágy)érzelem és gondolat mentesség, sokak szerint ez maga a buddha állapot, de ezt nem lehet elmesélni, leírni, csak megélni.
A körítés semmit sem számít, sem a ruha, sem a hely, sem a póz, mert ez „belül” történik, ami kívül van annak nincs rá hatása. Egy dolog kell, de az is csak az elején, hogy kényelmes legyen környezet, ha szorít a ruha, a gyerek kalapálja a fejed, vagy ordít valami zene, az zavaró lehet egy ideig, de utána már az sem. Én speciel az elején a zajban meditálást nem tartottam lehetségesének, de gyorsan kiderült, hogy tévedtem. A lelked le tudod választani a testedtől, ki tudod zárni a külső hatásokat egy idő után. Egy trükk van, csinálni kell.
Ha nagyon nyugati embertípus vagy esetleg próbáld ki ezt:
Ez egy mini eeg készülék, telefonos app-al, ha ellazultál madárcsicsergéssel, meg zenével „jutalmaz”, statisztikát gyárt, hogy mit műveltél. Elég vicces, van hozzá API is, egy barátom épen csoportos meditáció mérésére próbál összeeszkábálni valamit ilyenekből. Szerintem ez sem kell, de ha az elején segít, miért ne, egy próbát megér. Ez mondjuk tipikus megközelítése a meditációnak nyugati irányból, majd valami gép megoldja helyettem :)
Végezetül egy tanácsom van, egy kis történetben. Sok évvel ezelőtt Európában járt az egyik legnagyobb Zen mester és amikor indult haza, megkérdezték tőle mi a véleménye Európáról. Egyetlen mondat volt a válasz:
„Túl sok a könyv.”