( gee | 2020. 12. 13., v – 20:33 )

Szerintem a két leg intuitívabb irányítás az érintés (vagy érintés nélküli mutatás) és a beszéd.

Jól meg tudtam figyelni, hogy amikor a gyerekeim egészen aprók voltak még, akkor simán amikor mondjuk valami videót akartak megnézni, akkor ráböktek arra a képernyőn (én meg az egérrel kiválasztottam és elindítottam), illetve simán ilyeneket mondtak, hogy "Számítógép! Mutasd a következő fényképet!"

Ez mindkettő 2-3 évesként alapból jött nekik és nem azért, mert látták. Amikor ez történt, még nyomógombos Nokia telefonom volt, szó sem volt érintőképernyőkről vagy Google assistant, Alexa, Siri, Cortana és valahány név a naptárban beszédfelismerős asszisztensekről.

Szóval szerintem van benne fantázia, nem véletlen, hogy a tabletek és érintőképernyős telefonok is elterjedtek.

Ugyanakkor, amikor én a Surface Bookot használom, számomra pl. az érintő képernyőt érintgetni (laptop konfigurációban) macerás. Ahogy te is írod, felemelni a kezet a billentyűzetről a képernyőhöz, stb. Nem szoktam ezt csinálni.

Természetesen lecsatolt képernyővel viszont minden pont az ujjaim alatt van, így amikor épp nem a tollal jegyzetelek, akkor teljesen természetes, hogy tapogatással irányítom.

Szóval én úgy gondolom, hogy ez egy nagyon jó kiegészítés. Meg lehet nélküle lenni, nekem laptopon a kézzel tapogatás nem hiányozna, de pl. a tollal jegyzetelés nagyon. (Sokat jegyzetelek papírra, tollal, ha a képernyőre nem lehet).