( _folti_ | 2006. 10. 03., k – 13:36 )

Ideális világban lehet hogy igy is működne...

Itt a Földön azonban sok más dolog is beleszólhat a dolgokba.
Pl.:

Azert egy Intel meretu, vagy egy nVidia/ATi bonyolultsagu chipeket tervezo cegnek legyen mar belso eroforrasa ahhoz, hogy maga irjon firmwaret a nyamvadt chipjeihez...

Ha anno a manglement úgy látta hogy sokkal költséghatékonyabb ha bizonyos modulokat olcsóbb megvenni valaki mástól, mint újra feltalálni a kereket és a tüzet akkor nyilvánvalóan ebbe az irányba mentek el. Az 500-1000 indiai programozó alkalmazása ugyanebbe a körbe esik. Főleg akkor ha kiderül hogy az indiaiak semmire se jók, de addigra a már felszámoltak a sajat fejlesztőközpontjukat.

Normalisabb helyeken ezt ugy csinaljak, hogy kijavitjak a bugot, kiadnak egy uj reviziot a chipbol, aztan meg egy errata-t amiben leirjak a bug mibenletet.

Ideális esetben az ilyen hibák nem hagyják el a fejlesztőlabort...
Persze gyakorlatban a manglement jobban ragaszkodik a határidőhöz, mint a 101% -os teszteléshez. Ezekután az ilyen hibák nagy valósziínűséggel akkor jönnek elő amikor mar az alkatrészből legyártottak parszázezer darabot és rosszabb esetben már a boltokban is van. Drivert frissíteni meg ugye sokkal könnyebb (és jóval olcsóbb), mint HW visszahívása...

Természetesen mindez csak szvsz..