Olyannyira nem komálom a hadsereget, hogy nem voltam hajlandó eleget tenni hagyományos módon sorkatonai kötelezettségemnek. A polgári szolgálatot választottam. De nem azért, mert a könnyebb utat akartam választani, hanem az elveimen kívül a nekem testhez állóbbat. Méghozzá azért, mert a kétezres évek elején alapból értelmetlen volt az a fél év. Velem egykorú unokatesómnak tiszta ráfizetés volt. Én legalább pénz kerestem a polgári szolgálatom alatt, már amit nem egy pap mellett töltöttem, hanem a Magyar Államkincstárban. Ennek kösöznhetttem a három legjobb állásomat. Tényleg! Erről is írok majd. Egy katolikus pap, aki azzal tette be nálam a kaput, hogy megharapott. Már látom, hogy izgat a téma. Lehet félreteszem a linuxos blogot és ez írom meg először.