Annyira ismerős a szitu.
Jól fizető, fix állás, fasza kégli, kocsi, évente pár külföldi nyaralás a családdal, gyerekek okosodnak, nőnek, minden patent, révben az élet, az ember meg hirtelen ott áll, hogy na és ez az egész mégis what for?
Meg hogyan tovább? A melót unom, de mivel máshoz nem értek, és az életszínvonalam is fenn akarom tartani, váltani nincs kedvem, evickélhetnék más szakterületen, de az egész szektorral tele a tököm, dead end.
Arcpirítóan first-world problem.
Magam is erős.
Egy munkahelyváltás megoldás lehet (nálam többnyire bejött): új arcok, új kihívások, új technológiák, fasza team, a fiatalok lelkesedése, a lemaradniciki érzés, az áradó pozitivitás, stb.
Én már odáig jutottam, hogy mi a retekre jó ez az egész IT nekem egyáltalán? Ma örül az ügyfél, holnap egy másik, 5 év múlva meg csináltat egy modernebb infrastruktúrát, mert ez már elavult, én meg elmondhatom magamról, hogy 74-ben én voltam az egyik legjobb aszfaltozó a baracskai bekötőút első kilométerszelvényén, nabumm. Milyen hasznossági faktora van annak a melónak, amit én csinálok? (A bekötőűt aszfaltja is tovább megmarad, mind az én kódom..)
És ez innentől elég messzire vezet, mert tulajdonképpen a patetikus életértelme örök dilemmájába ütközünk. Már megint. (Jung szerint teljesen természetes, hogy ebben a korban elkezdünk erről filózni.)
Kívülről nézve az összes vérkomoly szintre vitt hobbim (és a melóm is) mintha puszta időtöltés lenne, kibekkelés a halálig.
--------
Én úgy próbáltam kirángatni magam ebből, hogy elkezdtem gőzerővel olvasni mindent, ami szembe jött, a vége az lett, hogy kiderült, hogy a görögök 2500 éve is ugyanazt gondolták, mint mi ma. Fasza.
Aztán arra gondoltam, hogy ha már úgyis kicsekkoltam az élethosszig tartó fogyasztási spirálból, akkor a fölös pénzemet már akár karitatív célokra is használhatnám, úgyhogy nekiálltam jótékonykodni. De hát ez még mindig nem oldott meg semmit.
Az van, hogy igazából a - szerintem - két legfontosabb dolog, ami a tartalmas élethez kellhet:
- önismeret
- közösség
Én olyan átlagembernek tartom magam, aki közösségben érzi jól magát, és akkor tud kiteljesedni, ha egy közösség aktív tagja lehet, az pedig akkor működik csak jól, ha kellő önismerettel rendelkezik. Mivel én ennek még híján vagyok, bátran pofázhatok a pálya széléről;)
Szerintem a felnőtt, intelligens ember igazából hasznos tagja akar lenni a társadalomnak, és nem csak úgy élni bele öncélúan a vakvilágba.
Egy IT-közeli ajánlás a Mindentudásegyeteméről, igaz régi, de örökké aktuális:
https://mindentudas.hu/el%C5%91ad%C3%A1sok/tudom%C3%A1nyter%C3%BCletek/…
-----------
Röviden: ha egy új meló nem opció, akkor a melóra fordított időt kell csökkenteni, és alternatív célokat találni, ami nemcsak neked jó, hanem mások, a választott közösséged tagjai is profitálnak belőle.
Ja, és a kaja fontos: sokáig nem tudtam, mitől vagyok olyan energiaszegény, aztán kiderült, hogy hiába sportolok heti négyszer, ha mellette szeméttel tömöm magam.
Az egy év szabi meg kiváló ötlet: nálunk aki egy ilyenről visszajött, azonnal felmondott:D
Vagy sok gyereket kell csinálni, azok adnak annyi extra melót, hogy ilyen hülyeségeken ne legyen időnk gondolkodni:)
--
(Bocs, ez nagyon közhelyes lett, túltoltam oravecznórát vagy öregszem:))