Az emberi kapcsolatok véleményem szerint nem ennyire bonyolultak, mint a távolugrási hasonlatod.
A kapcsolatot én úgy tudnám hasonlítani, mint a paradicsom ültetését.
kicsi magot kell elültetni, ápolgatni, locsolgatni, szeretgetni, energiát, időt ráfordítani.. majd ebből lesz egy gyönyörű szép érett piros paradicsom. Nem leht rögtön a termést akarni.
Nézd én egy extrovertált nő vagyok. De ha nekem adna vki egy telefonszámot / dolgoztam kórházban :) / nem tudnám hova tenni, miért is hívjam fel, mit is beszéljek vele .. stb... DE! ugyanakkor ha felhívna és azt mondaná menjünk el kávézni.. akkor miért ne? maximum most már a játszótérre mennék hogy közben csúszdázzon Ritus közben.
Aztán beszélgetések, sétálgatások során úgyis kiderül hogy ezt a növényt nem érdemes ápolgatni, mert mindenkipen elhervad.. vagy pedig egy nagy kincsre találtam... :) és egy hosszútvú kapcsolat fog kialakulni belőle... még ha nmei szerelemnek, hanem barátságnak hívjuk majd..