Ha az alatt, hogy "el akarja magát vágni a transzcendenstől", azt érted, hogy egzakt definíciókat használ és a tudományos módszert alkalmazza a feltevései igazolására vagy elvetésére, szemben a hitrendszerek "csak hidd el, amit állítok" módszerével, akkor ez rendben van, sőt a magam részéről éppen ezt az egzaktságot tartom a tudomány hatalmas előnyének.
Azt viszont semmiképpen sem látom, hogy "a tudomány" materialista lenne. A materializmus esetleg lehet bizonyos gyakorlati szempontból hasznos nézőpont, "framework" -- mondjuk hasonlóan ahhoz, ahogyan a newtoni fizika működik bizonyos határokon belül. Ám e határokat átlépve paradigmát kell váltni, át kell lépni a kvantummechanika furcsa világába, de mindkét világ egyaránt vizsgálható a tudományos módszerekkel, azaz a tudomány alkalmazható az idealista perspektívából is. A trükk természetesen az, hogy mindig a megfelelő rendszerben kell dolgozni.
Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az idealizmust (amit a materializmus ellenpólusának nevezhetünk) a legtöbben tévesen azonosítják valamiféle istenhittel, annak ellenére, hogy a tudat, a tudatosság egyáltalán nem szükségszerűen rendelkezik korlátlan teremtőerővel. Itt illik állítanom valamit arról, hogy mifene az, hogy "tudat". Erre Michio Kaku félig viccesen azt mondta egyszer, hogy a legprimitívebb tudat talán a hőmérő, ami reagál a környezete változásaira. Ez a hasonlat szerintem jó kiindulási pont, és a magam részéről monisztikus ateista--idealista világnézetből indulok ki, melyben a létezést végtelensok szuperprimitív tudat alkotja, melyek hasonlóan állhatnak össze egyre bonyolultabb tudatkonstrukciókká, körülbelül azon az elven, ahogyan az anyagi világban az atomok és a molekulák is működnek.
Abban tulajdonképpen egyetértek, hogy a tudomány alkalmazásának célja a világ működése/működtetése feletti hatalom elnyerése, bár ebből a szempontból nem látom, hogy lényegileg különbözne a misztikus világnézetek céljától, amit ez utóbbiak többnyire úgy fogalmaznak meg, hogy "megvalósítani isten terveit". Egy esetleges olyan érvre, amely szerint a transzcendens világcél különlegesen nemes dolog, mert az istenségtől származik, nem tudok mit kezdeni, mert az isteni akarat végrehajtói minden esetben emberek, és semmilyen módunk sincs objektívan eldönteni, hogy saját, esetleg kicsinyes akaratukat valósítják-e meg, vagy valamiféle isteni útmutatásnak engedelmeskednek. (S vajon miért kellene feltételeznünk, hogy egy külső, isteni akarat nem kifejezetten rosszindulatú?) Jut eszembe, Sam Harris szerint olyan, hogy szabad akarat, már neurológiailag sem létezik, tehát erre a filozófiai kérdésre "a tudomány" megadta a választ, ami ezek szerint azonos volna a misztikusan sugalmazottal? :)
Végül, még egy dologra szeretnék reflektálni. Azt írod, "nem lenne szabad arra törekednie, hogy a változtatás szándékával beavatkozzon" -- de nem indokoltad, miért, azon túl, hogy feltételezel egy "fejlebb való igazságot", ami definíciód szerint különbözik attól, amivel a tudomány operálhat. Mint korábban említettem, a világ finoman fogalmazva nem jószándékú: mindenkinek a fájdalom, az elsorvadás, a halál a sorsa, és ezt a folyamatot enyhíteni és korrigálni igyekszünk, már azzal is, hogy levegőt veszünk vagy megebédelünk. A transzcendens intelem erre az, hogy "jólvanazúgy", vagy "az én gépemen működik, biztos nálad van valami hiba", ezzel szemben a tudományos módszer hatékonyabb, eredményesebb és replikálható eredményt keres, fejleszt és alkalmaz.