Örömmel tapasztalom, hogy van még néhány ember itt, akivel kulturált hangnemben lehet eszmét cserélni :)
A szenvedést mint fogalom ezek szerint máshogyan értelmezzük. Ha a szenvedésre, mint a fájdalom elkerülésére gondolunk akkor igazad van, ezt valóban minden élőlény általában igyekszik elkerülni, de ez nem életcél, hanem egy alacsony szintű ösztön amit rengeteg minden képes felülírni. Az állatok és az emberek is képesek a legnagyobb áldozatot hozni, az életüket adni, valamilyen cél érdekében. Ennek számos oka lehet, a védelmezéstől kezdve, a hatalomszerzésen át a szaporodásig egy csomó minden. Szóval a fájdalomkerülés koránt sem egy életcél. A nemesedés a kiválasztódás célja, hívhatjuk máshogy is, de a lényege a javulás, ami szerintem erősen szinonim az adaptálódással, vagy akár az alkalmazkodással. Úgy gondolom, hogy ezt nagyjából ugyan úgy gondoljuk, csak más szavakat használunk rá. A természetes kiválasztódás, vagy evolúció, nem mond ellent több vallásnak sem, csak annyi a különbség, hogy a „mutációt” milyen rendező erőnek rendeled alá. A szenvedés az én értelmezésemben csak emberekre alkalmazható és be nem teljesült vágyak kergetését jelenti. Ezt egyszerűen úgy tudnám megfogalmazni, hogy aki nem beteg, nem fázik, és nem éhes, annak nincs joga rosszul érezni magát.
A közepes szellemi gyakorlatot úgy értem, hogy először is az elmét kell nyitott állapotba hozni. Ez az első szint és messze a legnehezebb. Előítélet mentesen kell közeledni egy gondolathoz és megpróbálni megérteni, átélni. A tapasztalati vallásoknak sokkal több módszere van erre, de akár az ima is képes lehet rá. Ha mástól akarsz erre bizonyítékot nagy rossz irányba haladsz, mert azt senkin sem fog neked adni. Engedj meg ismét egy idézetet egy knüvből:
Aki nem érti, hiába hívja Istent, aki pedig érti, fölöslegesen hívja, mert ha érti, hallja belül.
Itt Istent még véletlenül sem egy személyként kell értelmezni, aki hozzád fog szólni. Ha túljutottál az első szinten, utána többféle módszer is van, a legismertebb talán a meditáció. Annak is számtalan formája létezik. Azt viszont hiába várod, hogy bizonyítsa neked valaki, mert amit elvársz az benned van, és nem egy cirkuszi mutatvány. És tovább megyek, ha gyakorolni kezdesz idő kell a fejlődéshez, mint bármi másnál. Nem értem hogy lehet elvárni a csodát, ez nem a mátrix tablettája amit beveszel és megvilágosodsz. A nyugati materialista agynak talán elsőre a Zen lehet amit megpróbálhat, menj el egy dojóba, kezdj meditálni és talán kapsz bizonyítékot, ha nem akkor az nem a te utad.
A „nemesedés” nem kollektív dolog és bármilyen hittel vissza lehet élni. A megváltók nem akarnak büszkék lenni semmire, csak utat mutatnak, az már a te dolgod, hogy mit kezdesz vele. Aki meg egy hit nevében bánt valakit, az egy szót sem értett ez egészből. Nemesedni, fejlődni mindenkinek egyénileg kell, ennek kéne elérnie egy kritikus tömeget egy nagy pozitív változáshoz, de a tudomány ezen a téren nem jeleskedik, a lélekről azt sem tudja, hogy eszik vagy isszák. Ezért mondtam, kéne egy „megváltó” egy olyan eszme, izmus, ami a tudomány nihiljéből ki tudná rángani az emberek többségét. Lehet, hogy ilyen sosem lesz és ez a sorsunk, viszont senki sincs akadályozva abban, hogy jobb ember legyen, de ezért tenni is kell valamit.